Melegmányi-völgy mésztufa lépcsői között

Mecseki túrámat az esti és a  reggeli sétám után a Melegmányi-völgyben folytattam. 

Mánfáról a Sarlós Nagyboldogasszony templom előtt parkoltam le az autót. Mánfa mér az Árpád korban is lakott település volt. Az első templom ezen a helyen már a XII.században állt egyhajós, torony nélküli,  lépcsős bélletű kapuval rendelkező templom. Később többször is hozzáépítettek a templomhoz, a XIV. században gótikus támpillérekkel, s további oszlopokkal, építményekkel egészítették ki. 
Megkapó látvány a szomszédságában álló hatalmas fákkal, illetve a templomot körülvevő régi falmaradvány romjaival. 

Szép volt az elvirágzott medvehagyma leveleivel borított vizes erdő.

A piros kereszten haladva értem el a Melegmányi-völgyet. Az esőtől áztatott sáros út csúszott, sok helyen csak tipegni tudtam. A patakot elérve a mésztufa lépcsőknél azonban csodás képződményeket találtam. 

A mésztufa képződése felszíni karsztjelenség Olyan forrás előtrében lehetséges, mely a felszínre bukkanása után még nagy mennyiségű oldott mészkövet tartalmaz. A felszínre jutva elveszíti oldóképességét és az oldott tartalma kicsapódik a patakba hullott faágakra, sziklákra. A kicsapódó mész az erózió által lemosott üledékkel keveredve porózus képződményt alkot. A korhadt növényi maradványok távozásával lukacsos szerkezetűvé válik. 

A völgy legnagyobb vízesése 6-78 méter magas. Impozáns látvány. Nem is tudtam eldönteni mi tetszik jobban: a leomló víz a sziklákon, a vízesésszerű fodorka és páfrány kolónia, vagy a hatalmas, mélybe nyúló gyökerű fa. 

A vízesés felülről

Innentől zuhan a mélybe

A kék kör jelzésen egy keskeny, hegyoldalban futó, bokatörő, csúszós úton átkeltem a Mély-völgy felé, hogy megnézzem az ottani mésztufa gátakat is. Nagyon tetszenek a köveken megülő mohasapkák és a lépcsők előtt kialakuló békés kis medencék.

A piros jelzésen haladtam visszafelé Mánfára. A patak itt a vadabb arcát mutatta, bár az út alig lejtett. 

Tettem egy kis kitérőt az Ágnes-vízesés felé is. Két ágon is zubog alá a víz az embermagasságú sziklákról. 

A Kőlyuk-barlang vadregényes szikla szurdoka. Sajna vasajtó zárja a bejáratot, szabadon nem látogatható.

Kiérve az erdőből, a tavak előtt egy mocsaras területre érkeztem. Lapulevelek, zsurlótelep és számtalan vízkedvelő növény között kanyargott tovább a kis patak. 

Közben a nap is kisütött, az idő felmelegedett, tanyák és házak mellett értem vissza a templomhoz, ahol jól esett a heverészni a fűben  a meleg napsütésben.