2014. május 13., kedd

Tavaszi havazás - a vagy virágzik a nyárfa

Két évvel ezelőtt, amikor ilyentájt a Beliczay-szigeten jártam, minden hófehér volt. A nyárfa virágának pihéi vastagon belepték  az erdő alját.
Két évvel ezelőtt vastagon belepte a nyárfa virága az erdő alját
Tavaly épp erre az időszakra esett az árvíz, a sziget megközelíthetetlen volt. Nagyon vártam hát az idei virágzást.
Csalódnom kellet. Korántsem hozta a látvány az emlékeimben élő képet. Talán a sok csapadék miatt a fehér szöszök elolvadtak a földön, mint a vattacukor.

Arra vadásztam hát, ami volt. Így is megkapó látványt nyújtottak a virágok tetején megülő hósipkák, a pókhálóba akadt pihék, vízen úszó vattacsomagok.
Telepített nyárfaerdő hatalmas példányai

Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a fák tetejére.

Hótakaró helyett most csak ez adatott meg.
A fekete nadálytő fehér bundát öltött magára, talán a hideg ellen.
Lustálkodó hópárduc

 


Sajnos szemét mindenütt akad

Már többször rá kellett döbbenjek: a természet egyszeri és megismételhetetlen. Sosem lesz ugyanaz, mint ami egykor volt. Nem lesz olyan a fényviszony, a páramennyiség, a hőmérséklet, az árnyékok, a világosság, a virágok, a fák, az állatok. Valami mindig más lesz. Örök változó és megújuló.
Nem szabad hát lekésni a pillanatot. És vigyázni kell rá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése