A nagytétényi Száraz-Rudnyánszky kastély

A 6-os úton jártomban már korábban kiszemeltem a tétényi kastélyt, így nagyobbik lányommal közös kis bakancslistánkhoz a rövid távú tervek közé felvettük. Egy borongós vasárnapon útnak indultunk a kastély felé. A felhőknek 10 órára, a kastély nyitására nyoma veszett, a kastély és a park teljes pompájában fogadott minket. 

Épp a homlokzatot szerettük volna alaposabban megszemlélni, és néhány részletéről fényképet készíteni, mikor egy kedves néni kinyitotta az ajtót, és betessékelt minket. "Nyitva vagyunk ám! Tessenek csak bejönni, nagyon szép kiállítás várja Önöket!"

Amikor beléptünk, egy újabb néni elvezetett minket a pénztárig, ahol részletes tájékoztatást kaptunk arról, melyik teremben mit is fogunk majd látni, mi pedig engedelmesen hümmögtünk és bólogattunk.

Majd -  mielőtt beléptünk volna az első terembe - egy újabb néni tájékoztatott minket arról, hogy a kastély 28  termében több mint 300 bútort, kályhákat, csillárokat, szőnyegeket, falikárpitokat, kerámiákat tekinthetünk meg. 

Nos ennyi információval teli fejjel indultunk neki  a termeknek, és hogy egész biztosan ne fordított időrendbe haladjunk, minden teremben 1-1 néni fogadott minket és magyarázta, hogy az egyik ajtón kell kimenni, és a másikon visszajönni. Ennyi lelkesedés, és kedvesség után, már egész biztosak voltunk benne, hogy a helyes időrendi sorrendben - a gótikától a biedermeierig - fogjuk megtekinteni a kiállítást.

A bútorok és egyéb használati tárgyak igazán gyönyörűek voltak, láttunk francia bölcsőt, cserépkályhákat, mosdótálat, különös faliszőnyegeket, ijesztő arcú tulajdonosok festményeit, esernyő mintázatú, intarziás és faragott bútorokat. Ezeket különösen szerettem.

Egy kis ízelítő a legkülönösebb tárgyakból a teljesség igénye nélkül:

„Az Iparművészeti Múzeum bútorgyűjteménye nemzetközi szinten is kiemelkedő”

Nos a 28 teremben összesen 30 nénitől kaptunk részletes tájékoztatást, ezért szerencsére sehol sem tévedtünk el a folyosókon, viszont fellelkesülve a kapott tájékoztatástól, utána olvastam kicsit a kastély történetének, amiről kiderült, hogy igen érdekes.

Mint tudjuk, Nagytétény Campona néven a Római Birodalom határait védte. Egyes források szerint a Duna partján húzódó határ egyik legveszélyeztetettebb pontja volt. Ekkor épült a kastély helyén egy római villa, "villa rustica", ami egy gazdálkodó háza volt.  Több római kori oszlopfő, edények, őrlőkövek, mindennapi használati tárgyak kerültek elő a környékről, s a kastély pinceszintjén is ebből a korból származó falakra, kövezett járószintekre bukkantak.

A honfoglalás után szívesen használták fel a római romokat az újabb építkezésekhez – így tettek az errefelé letelepedő, az Árpádokkal rokon Tétény nemzetség tagjai is. Ők húzták fel kétszintes, gótikus várkastélyukat a mai épület helyén a 13. században. A Tétény család birtokrészeit később Hédervári Lőrinc nádor, a budai vár kapitánya kapta.

A török hódoltság alatt az itt álló épületben magas rangú török tisztek laktak, Tétény a szultán fennhatósága alá tartozott.

A törökök kivonulása után  1686-ban Buchingen Ferenc kapta meg a vitézségéül cserébe, majd Száraz György királyi személynök tulajdonába került, aki 1716-ban kezdett el itt gazdálkodni. Ő kezdett hozzá a kastély újjáépítéséhez.

Minden adott volt ahhoz, hogy egy hagyományos nemesi dinasztia vesse meg itt a lábát, felvirágoztatva a Budától délre eső, remek fekvésű birtokot, az élet azonban közbeszólt: Száraz György 1733-ban meghalt, elsőszülött fia testi hibája miatt kolostorba vonult, a kastélyt így legidősebb lánya, Júlia és annak férje, Rudnyánszky József örökölte. Rudnyánszky nehezített terepen dolgozott. Anyósával nem volt különösen jóban, és sógora, aki ön-, és közveszélyes volt, fenyegetést jelentett 16(!) gyermeke számára. Ráadásul  a család súlyos anyagi gondba került, még a parasztjaik is fellázadtak ellenük.

A kitartó háziúr azonban ilyen körülmények közt is felépíttette a ma is látható barokk kastélyt.

A tétényi kastély esetleges tervezőjeként Oraschek Ignác kamarai építészt jelöli meg. A tétényi és a Grassalkovich-kastélyok (pl. a gödöllői és a hatvani kastély) stíluskritikai összefüggései közös építészre utalnak.

A díszudvaros főhomlokzata barokk stílusban épült. A korszak igényei szerinti, kissé színpadias, gazdag fény-árnyék hatásokat biztosító párkányok, pilaszterek, oszlopok és fülkék tagolják.
Az igényes szobrászati dísz méltó koronája az épületnek: a kupolára emlékeztető tetőszerkezettel fedett középrizalit oromzatában a Száraz és Rudnyánszky család címere büszkélkedik.

A kastélypark hármas terasszal a Dunát kísérő hajóvontató útig húzódott. Eredeti terve nem maradt fenn, egykori leírások fácános kertjét, különleges növényeit említik. Ma a vasútvonal és a 6-os út választja el a folyótól.

 Eredeti formában maradt fenn a hullámos záróvonalú kerítés egy szakasza, a Duna felőli oldalon két támfallal összekötött sarokpavilon, a középső szintre vezető lépcső, néhány szobor és kerti dísz.

A kis illetlen - de sajnos hátulról jött a fény :)

A 19. század elején oldalági rokonok osztják fel a vagyont és az épületet magát, közülük Szentgyörgyi Horváth Zsigmond testőr, udvari tanácsos, királyi asztalnok és állítólagos szabadkőműves a legfontosabb szereplő: ő bontatta le a feleslegesnek ítélt kápolnát, viszont – egyes utalások szerint – szabadkőműves termet rendeztetett be.

A kastély 1904-ben részben kiégett, eredeti berendezéséből semmi sem maradt meg. A kastélyt átvevő Lőwy rokonságból többen a nyilasuralom áldozatai lettek. Végül a második világháború után Dáni Géza művészettörténész és résztulajdonos javaslatára lett múzeum a világháborúban súlyos károkat szenvedett épület nagyobbik részéből. A kisebbik épületszárnyban a 19. század végétől egészen a legutóbbi évekig árvaház, gyermekotthon működött.

A Földművelődésügyi Minisztérium 1948-ban adta át a kastélyt múzeumi célokra. negyvenes évek végén az Iparművészeti Múzeum berendezte a ma is látható bútortörténeti kiállítás elődjét a termekben. Elindultak a régészeti feltárások és a műemléki felújítások is, de több évtizednyi használat után, a nyolcvanas évek végén az épület romló állapota miatt be kellett zárni a múzeumot. A felújítási munkálatok végül 1997-ben indultak el. „Az újranyitás előtt széles körű felújítások történtek, megújultak a vizesblokkok, a gépészet, a külső homlokzat” – mondja Fodor Andrea osztályvezető, aki múzeumi közművelődési munkatársként 2011 júniusa óta vezeti a kastélyt. Végül 2000-ben megnyílt a mai kiállítás, Bútorművészet a gótikától a biedermeierig címmel, amit azóta csak kisebb átrendezések érintettek. A kiállítást Batári Ferenc és Vadászi Erzsébet rendezte.

Forrás: http://mandiner.blog.hu/2012/05/16/nagyteteny_kastelya_jobb_sorat_varja
http://www.kitervezte.hu/epuletek/kozepulet/szaraz-rudnyanszky-kastely-budapest