2014. május 18., vasárnap

Mocsárrét a Beliczay-szigeten

Az ártéri növényzet egykor valamennyi alföldi folyó partjának jellemzője volt. A keményfaligetek egykor az ország területének majdnem egyötödét borították! Értékes faanyagaikat (a puha- és keményfákat) valamennyi korban hasznosították, azonban a folyószabályozások, lecsapolások, gátépítések, felelőtlen vízerőmű létesítések és faanyagaik ipari hasznosítása miatt  egyre gyorsabb mértékben tűnik el ez a vegetáció. A kiirtott erdők helyére ún. papírnyárasokat telepítettek vagy területeiken kaszálókat, legelőket alakítottak ki. Természetközeli állapotú ligeterdők ma már csak kevés helyen - így a napjainkban pusztuló Szigetközben, a védett Gemenci erdőben, a Dráva vidéken és a Tisza egyes szakaszain maradtak csak fenn, ezért valamennyi ártéri erdő maradvány, mint amilyen az érdi Beliczay-Szigeté, védendő érték.
Keményfaliget maradvány mutatóban a sok nyárfa között.
A szigeten helyenként kisebb-nagyobb, önálló nyílt vízfelület is megtalálható időszakos jelleggel.  Fennmaradásuk a talajvízszint-magasság függvénye. Az ilyen vízfoltok jellemző növényei 
  • a zsombékoló sásfajok, mint a :
    • parti sás, 
    • mocsári sás, 
  • valamint a tartós vízborítást is jól elviselő mocsárlakók: 
    • nyári tőzike, 
    • mocsári nőszirom és a 
    • hosszúlevelű veronika.
1 hónapja és...
most:
Jelen pillanatban a sziget szinte teljesen ki van száradva. A rengeteg esőzés eredményeként a felszíni vizek pocsolyák formájában jelennek meg, de a nagyobb összefüggő vízterületek  teljesen eltűntek. Pedig ez a rész olyankor egész különleges látványt nyújt.
A mélyedéseket a parti és a mocsári sás foltjai töltik ki.

A hajdani ligeterdők helyére telepített nyárasok gyepszintje megőrizte az egykori erdők eredeti fajait, ezért kora tavasszal lenyűgöző virágpompában díszlenek. Több 100 m2-es foltjai nyílnak az illatáról már messziről felismerhető odvas keltikének, vagy a védett gyöngyvirágnak. Más erdőrészek kéklenek a védett ligeti csillagvirág  nagykiterjedésű foltjaitól. A nyárfák tövében a bogláros szellőrózsa  és a védett kikeleti hóvirág apró foltjai nyílnak. Kora nyárra a virágpompa eltűnik és a nyárasok áthatolhatatlan, szedres, csalános, ragadós galajos területté válnak. 


A fátlan vegetáció lehet iszapnövényzet, alkothatják lápok, mocsarak, láprétek és mocsárrétek.
A mocsárrétek mindenekelőtt abban különböznek a láprétektől, hogy alacsonyabb talajvízszintjük miatt levegőellátottságuk jobb, és így nem képződik bennük tőzeg. Nyáron a lápréteknél mélyebben kiszáradnak. Gyakran az ártéri ligeterdők helyén jöttek létre fakitermelés és az azt követő rendszeres kaszálás vagy legeltetés hatására.
 A puhafás ligeterdők messziről felismerhetők ezüstösen szürkélő lombozatuk és világító törzsük alapján. A területen folyamatos az erdők tarvágása és újratelepítése.
A sziget mocsárrétje a  legnagyobb és legtöbb értékes fajt őrző egykori mocsárrétjének maradéka. Legszebb pompájában április végétől augusztus elejéig díszlik.

A szegélyekben a nagy termetű sárga borkóró és az illatos virágú, átellenes levelű réti iszalag nyílik.

Nyár elején hófehér szőnyeget alkot a védett nyári tőzike, melynek egyik legnagyobb összefüggő, több ezer tőből álló, hazai állománya itt él. 
A terület további jellemző növénye a védett, sárga virágú mocsári nőszirom és a serteszőrös hajtású fekete nadálytő, ritkább a keskeny levelű mocsári aggófű.



Fekete nadálytő
Különleges értéket képvisel a 100-120 cm magas mocsári kutyatej. Hajtásai az országban egyedül az érdi Beliczay-szigeten előforduló, védett magyar szitkár és mocsári szitkár lepkefajok, valamint a védett mocsári kutyatej cincér hernyóinak kizárólagos tápnövényei.

 forrás: http://www.avarosvedo.hu/pub/varosvedo/teka/mainBody/01/object/beliczay.pdf
http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Erd/pages/004_erd_elovilaga.htm

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése