A határban

A Szent-György-hegy ékszerdoboza: Hegymagas

Többször szembejött velem a Facebook-on egy gyönyörű sárga barokk templom, amiről csak annyit tudtam, hogy valahol a Szent-György hegyen található. Így meglehetősen véletlenszerűen tekeregtem a hegy környékén, abban reménykedve, hogy egyszercsak rá találok. Amikor nyáron erre jártunk, Tapolca felől közelítettük a hegyet, ahonnan valahogy nem látszódott ez a rész.  Most Gyulakeszinél rossz irányba kanyarodtam, így egy másik irányból látszódott a hegy, s már egész messziről húzott valami a templom felé. Hamarosan látni is lehetett a hegy kétharmada tájékán a sárga foltot. Mint utóbb kiderült, az 1760-as évek környékén a Tóti Lengyel család által barokk stílusban (újjá)épített kápolna  aszfaltúton is megközelíthető, de én valahogy mégis a présházak és szőlőföldek közötti meredek földutakon araszolgattam az autóval. 

Végül leparkoltam Hegymagas eme pontján: megleltem az ékszerdoboz igazgyöngyét! 

Pazar látvány fogadott, bármerre is néztem. Szemben a Badacsony, balra a Lengyel-kápolna, hátam mögött a Tarányi-présház. 

Előttem az Oroszlánszájú-kút. Jobb kéz felől pedig barátságos szőlősorok között visz fel az út a Bazaltorgonákhoz. 

Út közben számtalan régi,  vagy új présház mellett visz el az út, melyeket a régi hagyományoknak megfelelően újítottak fel, vagy építettek fel.  

Szépen gondozott sorokba rendezve futnak a szőlőtőkék, a távolban Badacsony csonkakúpja és a Szigligeti-vár romjai látszanak. 

Az egyik ház mellett, a szőlősorok között íriszek pompáznak legalább hatféle színváltozatban. Addig tátom a szám, míg a tulajdonosok kedvesen vágnak belőle egy csokorra valót nekem!

A bazaltorgonákhoz most nem mászok fel, jártam ott nyáron, most inkább a szőlősorok és a táj csendes békéjébe merülve bóklászok. 

Lengyel-kápolna

Visszatérve az autómhoz újra megcsodáltam a templomot, s a homlokzatán és tetején elhelyezett bántai homokkőből készült szobrokat.

A torony egyik fülkéjében magát Szent-Györgyöt láthatjuk, lova lába épp egy sárkányon tipor.

Az oromzat szélein Szent István és Szent László szobrai.

Azt olvastam, hogy a fából faragott, aranyozott rokokó-barokk oltára és szószéke is gyönyörű, de sajnos most nem tudtam bemenni  a templomba, hogy saját szememmel láthassam ezeket a műremekeket.

Tarányi présház

A présházat is a Tóti-Lengyel család építtette, barokk stílusban, de később a Tarányiak birtokába került. Kőerkélyéről állítólag remek panoráma mutatkozik, nem volt módomban leellenőrizni. 

A sárga höbörcsös vakolat remekül mutatott a késő délutáni napfényben, bár nagyon sok helyen hiányzik már a házról.
Az oromzaton elhelyezett naív faragású szobrok a görög mitológia alakjait ábrázolják: Bacchust  (Dionüsszosz a bor és a szőlőművelés istene), aki  épp hordón lovagol, Cerest (a növények ültetésének istennője), Dianát (vadászat istennője) Flórát, aki a  tavasz, a megújulás istennője.