Pilisszentlélek körül

Hullámzó árvalányhajak lengedeztek  a meredek sziklapárkányokon. 
Szemközt Pilisszentlélek házai. Ugyanez márciusban.

Tavaszi Pilisszentlélek körüli túrám alkalmával találtam ezt a kilátópontot, és már akkor tudtam, hogy látni akarom majd teljes pompájában zöldellni. Így aztán most errefelé vettem az irányt. Úgy terveztem, délelőtt bolyongok egyet a völgyben, majd  késő délután terveztem elérni a sziklákat, már csak a fotózhatóság miatt is. Az erdő egész nap tele volt madárdallal. Mármint miután a házakat magam mögött hagytam. A faluban ugyanis folyamatosan aprította egy fűrészgép a fát. Sikító hangja sokáig kísért az úton. De egyszer csak  a madárdalos erdő marad és a lombokon átsejlő napsütés, valamint az utat szegélyező vadvirágok színkavalkádja. 

A látvány Esztergom felé. A távolban elvileg a Duna csíkja is látszódott, bár a fotón alig észrevehető. Esetleg teljes képernyőn...
A látvány azt sugallja, ember nem lakta erdőség közepén vagyunk, ámde a völgyben a Dobogókő-Visegrád autóút vezet végig, sajna az azon átrobogó autók zaja felhallatszik. Ez némiképp megtöri az idillt. Mindezt némiképp ellensúlyozza a melegen sütő nap és a sziklagyep színes virágszőnyege..

 

A kilátóponton  rengeteg színes virág nyílt. A képen szurokszegfű látható. 

zsálya és szender

A csúcs alatti sziklavonulatot nem egyszerű elérni. Meredek, csúszós út vezet le. 

Ilyen kis minisatűr virágos rétek húzódnak meg a sziklák tövében. 

Dél körül ilyen szép réten ejtőztem, olvasgattam és fotóztam a kosborokat.

Tarka pettyeskosbor, bíboros kosbor,
sömörös kosbor, tarka pettyeskosbor.

Az erdei utakon gombákat is találtam. Számomra beazonosíthatalan...

Valamilyen csészegomba (barna, erdei?)

Sárga őzsaláta - kiváló ételízesítő!

A pisztricnek nagyon megörültem. Azonban amikor megfordítottam, tele volt lakóval az alja. Néhányan riadtan szétszaladtak, némelyek azonban inkább csak meglapultak. 

Visszafelé vezető úton is elcsábítottak a szép zöld kaszálók, no meg a szemközti hegyvonulat látványa. Egyszer egy őz vágott át előttem a réten hangos ugatással. 

A falu határában sok kivágott fa mellett ez a csendélet fogadott. 

Ne lopj!

Pilisszentlélektől a Miklós-deák-völgyi tavakiig

Pilisszentlélek határában álló vadászkastélyt IV. Béla királyunk adta a pálosoknak, akik kolostorrá alakították és kápolnát is  építettek hozzá. Valószínűleg a török időkben pusztult el az épület.

A piros jelzésen ragyogó napsütésben tavaszi virágok között haladtam felfelé. 

A Hirsh-orom felé vezető gerincen sárgálló sombokrok és virágzó vadcsalán szegélyezték az utat.

 A szemközti hegyoldal már itt-ott sejteti a rügyező fákat. 

Az orom környékét keltikeszőnyeg borította, majd leereszkedve a meredek lejtőn mindenféle színű ibolyákat találtam. 

Egy sziklafal, aminek a tetjén páfrányok tanyáznak.

Sziklaszurdok a piros jelzés mellett.

Az Aranka-forrás közelében szép réteken vágtam át. 

Itt találkoztam egy vaddisznóval is. 

A tavakig nem mentem el, hanem egy erdészeti úton kapaszkodtam vissza a zöld jelzésre.  

Az út tarvágott hegyoldalak mellett vezet. Így aztán ráláttam a szemközti erdőre. 

A zöld jelzés erdő tölgyel borította erdőben halad  a gerincen. 

Így külön öröm, ha néhol egy-egy sziklapárkányon kitekintve megpillanthatjuk a tájat. 

Pöszörlégy szívogatja a nektárt.

Épp időben érkeztem, hogy késő délutáni fényekben csodálhassam a lenyűgöző panorámát. Amott Piliszszentlélek kis házai bújnak meg a völgyben. Szemközt a Fekete-kő sziklataréja.

Hamarosan egy újabb tarvágás újabb kilátópontot eredményezett. A panormát Gergő nyakából szemléltem - ez volt a név volt a vadászlesre pingálva - s arra gondoltam, jó lett volna ezt a túrát megosztani veled. 

Innen már csak ereszkedett az út, hamarosan elértem a kolostor romjait, ami a lemenő nap aranysárga fényében fürdött. 

Rózsaszín naplemente hazafelé.