Több éve nem volt ekkora havazás a Budai-hegyekben, mint most. Csillebérc környékén 50 centi hó esett, a fák ágai meghajoltak a hatalmas súly alatt, sok helyen a kijelölt utakon is négykézláb lehetett átjutni a fa-hó alagút alatt.
Hát még az erdő közepén, ahol sehol egy ösvény! A szűz hóban térdig süppedve élveztem a mélységes csöndet, éreztem a tél tiszta illatát. Lassan lépdeltem, minden lépésnél óvatosan hajtottam félre az ágakat, nehogy lehulljon a fákról a hó. Nem akarom, hogy eltűnjön ez a varázslatos táj! Persze sokszor lehullott, nagy puffanással ért talajt. Úgy örültem, mint egy gyermek, mikor a nyakamba zúdult egy-egy adag, vagy elcsúsztam a lejtőn és a hóból csak a fejem látszott ki. Vagy az sem. A hegyről lefelé így aztán szinte úsztam a hóban.
Ilyenkor jobban látszik, merre járnak az állatok, fgyeltem a kanyargó nyomokat, és eltűnődtem, hogy tud egy kis őz ilyen mély hóban közlekedni? Mennyire fázhat vajon? Hogy talál tápélálékot?
 |
| Nem minden tölgyről hullott le a levél. A nedvesség hatására ilyen barna lé csöpögött le róluk. |
 |
| A fiatal bükkös is tartja a leveleit. |
