Tutajkészítés a Bükkös-pataknál

Kora délutáni órákban kerestük fel a Visegrádi-hegység eme hűs patakvölgyét egy 8 éves kislánnyal és számtalan kézműves eszközzel felszerelkezve, hogy malomkereket és/vagy tutajt készítsünk és teszteljük azok működését a patakon. 

A patak alig csordogált, volt, ahol teljesen eltűnt a föld alatt. A felsőbb részeken szerencsére azért szép fátyolban zúgott le a köveken, mégis szinte elképzelhetetlen, hogy itt valaha vízimalmok működtek. 

Mi mindenestere a legkalandosabb utat választottuk: egyenest a folyómeder kavicsain egyensúlyozva haladtunk egyre feljebb. 

Voltak olyan részek, ahol kidőlt fákon kellett átmászni, egyensúlyozni, vagy a tóvá szélesedő patakban  bokáig vízbe gázolva kellett átvágni. 

Végül egy romantikus zúgó mögötti tavacskánál letáboroztunk. Engem elbűvöltek az erdő  lágy dálutáni fényei. 

Tutajhoz tutajos is jár! Teste botokból, feje kávékapszulából, láb- és kézfeje termésekből készült. Még ruhája is lett levelekből. 

Igen takaros kis legényke irányítota gy a tutajt, amit még napnyugta előtt sikerült vízre bocsátanunk. Lágyan ringatózva vitte az áramlat a tó alsó vége felé, azonban a zúgók szikláin megfeneklett, emberkénk pedig fejest ugrott a zuhatagba.