Hétvégén a Dera-szurdoknál jártam. Megvallom nem tudok betelni a táj szépségével, minden évszakban felkerestem már, és mindig rendkívül különlegesnek érzetem ezt a helyet. Most is igazi meglepetéssel fogadott. Gondoltam, hogy a vízesései be lesznek fagyva, és csodás jégbuborékokat és jégcsapokat fogok látni.
Amire azonban nem számítottam, az a szurdok felső részén lassabban hömpölygő folyó jég-játéka volt. A medret teljes szélességében befagyott víz borította. 30-50 cm-es jégpáncél alakult ki a folyóvá duzzadt patak fölött, amire az olvadások során a megáradt patak sáros leveleket rendezett az áradás erővonalai mentén. Már ez is izgalmas rajzolatokat eredményezett a felszínen.
Amire azonban nem számítottam, az a szurdok felső részén lassabban hömpölygő folyó jég-játéka volt. A medret teljes szélességében befagyott víz borította. 30-50 cm-es jégpáncél alakult ki a folyóvá duzzadt patak fölött, amire az olvadások során a megáradt patak sáros leveleket rendezett az áradás erővonalai mentén. Már ez is izgalmas rajzolatokat eredményezett a felszínen.
A víz mély árkokat ásott a jégben, szépen rétegzett jégfalakat alakított ki.
A fényképezőgépet alacsony állványra állítva belehelyeztem ezekbe az árkokba, és exponáltam. Afféle vakrepülésnek mondható a fotózás eme módja: lehelyeztem a gépet, exponáltam, kiemeltem a gépet, ellenőriztem a képet, vissza gép, kicsit jobbra, kicsit lejjebb, kicsit feljebb, kicsit máshova az élesség. Újra lő. Feltárult a jég alatti és a jég feletti világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése