Börzsönyi Sas-út és egyéb ritkán járt ösvények

Szokásos kis baráti társaságunk egy részével Kemencéről indultunk a zöld jelzésen Magosfára, majd a piros, és a piros négyzet jezésen a Rakottyás-bércen át leereszkedtünk a Bacsina-patak mellett a Kemencei Nagy-völgybe. Itt felkapaszkodtunk a sárga kör jelzésen a Varjas-lápa felé, majd a sárga jelzésen a Tótok útján a Dorottya-bérc felé tértünk vissza a kiindulási pontunkhoz. Jó 20 kilométeres körtúrára kerekedett, csaknem 1000 méter szinttel. Számomra túl gyors volt a tempó, nem tudtam elmerülni az erdő szépségében, szinte semmit nem észleltem bebőle. Ezzel szemben jókat beszélgettünk, és legalább megtapasztaltam, mennyire bírom ezt a sebességet.  Csak az utolsó emelkedőnél maradtam le a többiektől, de megvártak. Magam is meglepődtem, milyen jól haladtam, mezitlábas cipőm remekül szuperált, nem fájt se a talpam, se a lábam egyéb része. A túra végén a Nyugatiból való hazabicajozás sem volt megerőltető. 

Az első kilométerek meredek kaptatóval vezettek a kilátópontokhoz. Meglepően melegen sütött a nap, a sziklákon napoztunk is egy kicsit. A napos-párás idő sejtelmes betekintést engedett a kaldera erdőrengetegébe. 

A gerinc mentén az északi oldal mohás sziklái most is nagyon tetszettek. 

Magosfánál havas tájon túráztunk, sajna a barefoot cipőm egyáltalán nem vízálló, szerencsére csak kicsit ázott be az orra. 

Szép bükkös magosfa környékén

Hangulat a Rakottyás-bérc környékén. Sok kidőlt fán kellett átmászni, először havas, majd sáros ösvényeken. 

A Bacsina-patakon való átkelés rejtegetett kihívásokat, de megoldottuk. 

Mire a Dorottya-bérchez értünk, a nap már nyugovóra tért, így a panorámát inkább csak sejtettem, mint láttam. Ide mindenképp vissza kell jönni egyszer! Izgalmas volt leereszkedni a sötétben a meredek, morzsalékos lejtőn majd a holdvilágos erdei ösvényen botorkálni a kocsi felé.