Ködös reggelt mondott az időjós, azzal, hogy 10 óra felé kezd majd feloszlani a pára. Így aztán kényelmesen, pirkadatkor indultam otthonról egy rövid túrára a Prédikálószék felé. Útközben semmiféle ködöt, vagy párát nem találtam, szép rózsaszín felhőfoszlányok díszítették az eget. Kissé csalódottan parkoltam le Pilisszentlászlón: sehol egy kis misztikus hangulat. Eh, sebaj, a nap legalább hétágra süt, és ebben a korai órában még sehol senki ezen az amúgy népszerű helyen!
Ránéztem az időkép webkamerájára és láttam, hogy a kilátónál bizony elképesztő látvány várható, ha még időben felérek. Régóta bakancslistámon van ez a látvány, de még sosem sikerült elcsípnem! Nyakamba szedtem a lábam, s rekord idő alatt felértem: Bő egy óra múlva már a kilátóból szemléltem a Dunakanyarban bodorodó felhőket felülről. Rajtam kívül még két fotós kattintgatott a tájba mélyedve.
10 óra körül megjöttek az első zajos kirándulók is. Rendre elrendezték egymást a sziklákon, nagy hanggal utasították a fotóst, hogy tartsa a kamerát, nevetgéltek, gyönyörködtek, örültek a látványnak és a szép időnek.
Jómagam jobban szerettem volna a csendet és az egyedüllétet, de akkor persze nem ide kellett volna jönnöm. Lássuk be, társaságban lehet, hogy én sem lennék hallgatag. Azt viszont a fejembe vettem, hogy megvárom, amíg a eloszlik a felhő a víz fölött. Így aztán tettem egy rövid kanyart a Vadálló-kövek felé, majd újra a felmásztam a kilátóba.
Kezdetben úgy terveztem, hogy innen hazamegyek, de egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem teszek egy kis kitérőt a Szőke-forrás-völgyében.
Leereszkedtem a gerincen a völgybe. A Pilis/Visegrádi-hegység eme medencéje az ősz színeiben pompázott.
Az út meglehetősen meredek és porózus lefelé. Több muflonnal és őzzel is találkoztam, ők nagy biztonsággal közlekedtek a terepen, ellentétben velem.
Végül leértem a völgybe. A folyó mentén vezet a piros jelzés, de én a mederben haladtam (Királykút felé), szikláról sziklára, korhadt faágakon, néha a vízben tocsogva. Egy lélek sem járt erre, amit mindenki sajnálhat, mert elképesztően gyönyörű ez a völgy, amit a jelzett útról egyáltalán nem lehet látni.
Egy igazi kerttervező sem alkothatott volna szebb és harmonikusabb összeállítást.
Már egy órája borokáltam a patakmederben, amikor a a térképre néztem, és konstatáltam, hogy alig haladok. Így nem fogok hazaérni időben! Kimásztam hát a turistaútra, de vágyakozva néztem lefelé. Az út széles volt és eseménytelen, bár a fák őszi színekben pompáztak.
Így aztán újra visszaereszkedtem, s egyensúlyoztam és másztam és kapaszkodtam és ámultam és fotóztam.
Végül a meder kiszélesedett, így rátértem a piros jelzésre, ami itt már egy keskeny erdei úton vezetett, vadregényesen kanyargott egész Királykútig. A kútban nem volt víz. A piros háromszög jelzésen, és néhány jelzetlen erdészeti úton kapaszkodtam vissza a Prédikálószékre vezető útra, majd Pilisszentlászló felé.
Még egy újabb kilátópontot is találtam, aztán igyekeztem vissza, hogy elcsípjem még az esti programom végét. Meglepve konstatáltam, hogy rövidre tervezett kis túrám 24 kilométeresre sikeredett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése