2024. február 5., hétfő

Hajmáskér tüzérlaktanyája

Épp bakonyi túrámról tartottam hazafelé, a GPS történetesen Hajmáskér felé irányított, amikor a lemenő nap sugara gyönyörűen megvilágított egy cifra tornyot a falu közepén. Messziről vártoronynak tűnt, meg is lepődtem. Nem is tudtam, hogy ilyen különleges vár van Hajmáskéren! Épp csak egy pillanatig láttam, mert a szomszédos épületek hamar eltakarták, de rögtön arrafelé kanyarítottam az autót. Elhaladtam a városi könyvtár pompázatos és szépen felújított épülete mellett is, majd rövid bóklászás után megtaláltam a toronyhoz tartozó épületet is. A meglehetősen lepusztult állapotú épület nagy panelházak mellé volt beszéorítva, de még így is fennséges látványt nyújtott. 

Hajmáskéri tüzérlaktanya! - ugrott be.  A 6000 -es parancsnoki épület előtt állok, tornya 44 méteres, négy kisebb sarokbástya díszíti a tetejét, 

A tüzérlaktanya hajdanán 60 épületből állt, mostanra több, mint felét lebontották. A legnagyobb épületkomplexum pedig folyamatosan pusztulva várja a végkifejletet. 

Az Osztrák-Magyar Monarchia  grandiózus katonavárosa

Az 1900-as években az Osztrák-Magyar Monarchia szerette volna haderejét minőségileg fejleszteni. Ennek fő csapásiránya a tüzérség és a laktanyák fejlesztése volt. Mint kiderült Gyulafirátót és Hajmáskér közötti terepviszonyok különösen alkalmasak lőgyakorlatok lebonyolítására, ezért I. Ferenc József parancsára itt kezdték el építeni a Monarchia legnagyobb laktanyáját. 

A közeli lőteret még most is  használják, sőt NATO-gyakorlatot is tartottak rajta. 

A laktanya tervezésére Kondor Mártont és Feledi Józsefet kérték fel, akik egy katonavárost terveztek, 10 holdas parkkal, mesterséges tórendszerrel. 

Az épületkomplexumot 1911-ben szentelték fel. Az épületeken megfigyelhetők a századforduló  villaépítészetére jellemző historizáló stílusjegyek. 

A laktanya valóban külön városként működött, Hajmáskértől függetlenül.  Volt saját szennyvíztisztító telepe, gőzzel és „dynamogépekkel” működtetett gépháza, jéggyára, műhelyei, lőszerraktárak, léghajócsarnok, színház és kaszinó, kórház, templom, iskola, vágóhíd, és tejgazdaság. Az épületeket keskeny nyomtávú, belső vasúthálózattal is összekötötték, ennek már nyoma sincs mára. A falusiak csak csendőrségtől kapott igazolvánnyal léphettek a laktanya területére. 

Saját pénzzel is rendelkezett

Az első világháború után hadifogolytábort alakítottak ki a laktanya területén.  Dolgoztak a várpalotai brikettgyárban és az inotai barakktábor építésén, és munkájukért pénzt is kaptak. Igaz, ezzel a fizetőeszközt csak a táborban használhatták vásárlásra. 

A Monarchia megszűnése után a hadifoglyok helyére politikai elítéltek kerültek.

Szovjet laktanya

A második világháborúban először németek, majd a szovjet hadsereg költözött az épületekbe, akik megkezdték a terület átalakítását a saját igényeik szerint. Az angolvécéket pottyantósra cserélték, a templomot és a lovardát klubbá alakították, a legénységi lakóházból pedig iskola lett. A park 8 méternél magasabb fáit kivágták, a kiszáradt tavat feltöltötték és lebetonozták. A színház és kaszinóteremben azonban mozit üzemeltettek. 



Ők építették a parancsnoki épület köré a panelházakat is, amikben a tisztek laktak. 

 


A rendszerváltást követően, 1900 március 12-én épp innen, Hajmáskérről indult meg az első szovjet katonákkal teli szerelvény a Szovjetúnió felé.

A lassú pusztulás útján

A csapatkivonások után az épületek sorsa bizonytalanná vált. Több ötlet is felmerült a hasznosításra, például  a csernobili atombalesetben sugárfertőzött gyerekek kezelésére alakítottak volna ki itt szanatóriumot, de a helyi népszavazás ezt megakadályozta. A folyamatosan romló állapotú épületek felét lebontották. Egy svájci cég szállodát szeretett volna építeni belőle, de a beruházás nem indult meg. A főépület műemlékvédelem alatt áll, a felújításra mégsem lehet (EU-s) támogatást felvenni, mivel nem kastály, hanem hanem katonai épület. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése