Február közepe van, de már visszavonhatatlanul megérkezett a tavasz! A virágok robbanásszerűen törnek elő a földből, a Facebookot elárasztották a kibújó virágokról készített fotót. Meglehetősen zsúfolt hétvégémbe alig tudtam beilleszteni egy rövid sétát a Beliczay-szigeten.
A bejárat közelében, a mocsaras rész szélén álló jellegzetes formájú fa kidőlt, szomorúan álltam a földre hullott ágak előtt. Megint úgy éreztem, hogy a sziget nem lesz már a régi nélküle.
Az erdő alját hóvirág szőnyeg borította, és a csillagvirágok is szépen bújnak elő az avar alól.
Nagyon szeretem ilyenkor megfigyelni, ahogy a kis csillagvirág bimbók kipattannak a levélburkuk alól.
A Duna még mindig árad, bár már kisebb a víz a parton, a fák egy része még mindig vízben áll.
A sziget közepén azonban eltűnt a víz az árokból. Az alacsonyabb részeken vékony szürke iszapréteg borítja a tavalyi elszáradt növényzetet, a kidőlt fák kérgét. Olyan érzés, mintha nem töröltem volna meg a szemüvegemet.
A nagy írtás mentén nem volt kedvem sétálni, ott számomra nagyon szomorú a látvány. Egy helyen azonban elsétáltam az út mellett hagyott kivágott fatörzsek mellett. A sor végéről elkezdték elszállítani a farönköket. Az elszállított rönkök helyén tömegével bújtak elő a csillagvirágok, éppen csak - klorofil hiányában - sárgán.
Besétálva a 30 éves telepített nyárfaerdő közepébe ilyen szép vörös törzseket láttam a szürke, esős időben. Nincsenek illúzióim, nemsokára ezek a fák is kivágásra kerülnek majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése