Remete-szurdok és a Remete-hegy

Nagykovácsit és Hűvösvölgyet összekötő szurdokvölgy már kisgyerek korom óta kedvelt kiránduló helye volt a családnak. Ilyenkor, nyáridőn a szurdok mélye kellemesen sötét és hűvös. A tájékoztató tábla szerint "a terület felszíni és felszín alatti geomorfológiai gazdagsága egyedülálló".  Hm. Izgalmasan hangzik. A felszin alattival nem akartam találkozni, ijesztően hangzott, szerintem nagy foga van, kaparós keze és mérget fecskendez az emberre. De a felszín feletti geomorfokat pici szőrös, gombszemű kis gombolyagoknak képzeltem, kedves kis orrocskával, és szuszogó hanggal.
A szurdokon végigvezető útról letérve a jelzésnél, a hegy teteje felé, a barlangokhoz vettem az irányt, hogy felülről szemlélhessem meg a szurdokvölgyet.

Ősszel szinte pontosan ugyaninnen a táj:

Az út meglehetősen meredek volt, de a látvány megérte! Mostmár csak a barlangot kéne megtalálni! Elértem a sziklás részt, barlang meg sehol. Csak nem temették be a geomorfok? Gyanítottam, hogy valahol ott lapul a lábam alatt, de a sziklák nagyon meredeknek tűntek. Mit volt mit tenni, csak nem lehet, hogy megint barlangok nélkül térek haza! (Egyszer már kerestem őket, de a másik oldalon) 16 barlangot rejt az erdő, egyet csak megtalálok közülük! Még jégkorszaki maradványt mohafajt is találhatok bennük. 

Egy helyen aztán keskeny csapást vettem észre, arra indultam hát.

A sziklák repedéseiben meglepően sok növény tudott megkapaszkodni. Valószínűleg ezek nem jégkorszaki maradványok, de azért bámulatra méltó, milyen kevés elég nekik az életben maradáshoz:

Az ösvényen egyre lejjebb ereszkedve, a fák között már egészen más hangulatú világ fogadott.

 Aztán egyszercsak megláttam a barlangot! Jól takarták a fák és sziklák.

A barlangokat karsztvíz formálta egykoron. A régészeti leletek tanúsága szerint lakott itt hófajd, barlangi oroszlán, barlangi medve, barlangi hiéna, valamint a neandervölgyi ősember is úgy 50-70 ezer évvel ezelőtt. Az egyik barlangban bukkantak egy V. István magyar király korabeli pénzhamisító műhely maradványaira teljes szerszámkészlettel, valamint vert és veretlen ezüstpénzekkel. Az 1700-as években pedig egy pálos rendi szerzetes, de remélem ez nem a csontleletekből derült ki.
A barlangot mindenhol meredek sziklafal vette körül, de néhány helyen még fa is megkapaszkodott a résekben.

Egy másik barlang és a hozzá vezető út kora tavasszal:

Szívesen kalandoztam volna még a sziklák között, de a környéken 41 védett növényfaj él, köztünk nem egy jégkorszaki maradvány, ezért a terület fokozott védelmet élvez, a kijelölt utakról letérni nem szabad.
Kicsi geomorfokkal nem találkoztam, nekem a látott sziklavonulatok, kőzetek sem mondtak semmit a domborzat változásairól, ellenben jól elfáradtam a két órás hegymenetben.