Sár, mocsár, és virágok

Felengedett a fagy, elolvadt a hó, a befagyott belvizek eltűntek, és helyette sárrá duzzadt zöldes pocsolyahalmok fogadtak az előző alkalomhoz képest a Beliczay szigeten. A hangulatot fokozta, hogy az annyira remélt csillagvirágok már a bejáratnál tömegesen üdvözöltek.

Az ártéri erdő hangulatát jelentősen meghatározta a szemerkélő eső, mely csodás cseppszőnyeggel borította a füvet és a virágokat.

A szokásos útvonalon haladtam: A főbb elemek megmaradtak, mégis annyira más lett minden! A táj zordságát mindenhol a virágok kékje törte meg.

E vidéken jellemzőek a Dunát ezüstös szalagként szegélyező galériaerdők. Jellegzetesek a fehér nyár  egyedei is. Festői látványt nyújtanak a Beliczay-szigeten a szürke nyár (Populus canescens) hatalmas példányai. A vízjárta területeken megfigyelhetők a zárt társulást alkotó nád, valamint a széleslevelű gyékény  nádasokat kísérő foltjai.

Elragadtatással láttam, hogy várakozásaimnak megfelelően mindent elborít a csillagvirágok kék szőnyege, időnként egy-egy hóvirág fehér foltjával tarkítva.

A nemrég még oly magasan álló belvíz jócskán megcsappant, az ártéri út középtáján lévő tavacska csaknem kiszáradt.

Leérve a Dunához a megáradt folyó még mindig körbeölelte a fákat nagy sebességgel szállítva mellettük a hordalékot. E vidéken jellemzőek a Dunát szüstös szalagként szegélyező galériaerdők, melynek legjellemzőbb alkotói a fűzfák különböző fajtái, és a fekete nyár.  Jellegzetesek a fehér nyár egyedei is.

Kutyámat rendkívül vonzotta a felgyülemlő hordalék rothadó bűze, belevetette magát a Dunába, de nem számolt azzal, hogy a folyómeder sűrű iszap. Rémülten taposta a sarat, már elképzeltem, hogy térdig merülök én is az iszapban, hogy kiszabadítsam, amikoris sikerült kievickélnie. Az összes víz, pocsolya, amit csak találtam, ilyen különös zöldes színben fürdött. Gondolom valamilyen algaféle...

Továbbhaladva a sziget belseje felé egyre több és több virág került a szemem elé. Sokan még csak most nyitogatták bimbóikat, de jócskán lehetett találni már kinyílt példányokat is.

 

A csillagvirágról egy másik blogbejegyzésben írok majd bővebben.

Az avar között megbújva felfedeztem néhány salátaboglárkát, és odvas keltikét is.

Az árvíz-veszélyeztetettség a magyarázata annak, hogy e táj szinte teljes érintetlenségben megmaradhatott. Nagy kár azonban, hogy tavaly az érdi önkormányzat elhatározta, egy pihenőparkot alakít ki a lakosság számára. Ezért nagy területeken kivágták az erdőt, elpusztítva ezzel az ott élő növényeket, annak reményében, hogy az emberek majd ide járnak piknikezni, zajongani, szórakozni. Nagy kár ezért a szép és izgalmas területért.

Hazafelé a szokásos folyócskában tükröződtek a parti nyárfák. Emlékszem, virágzásukkor a fehér vattaszerű viráguk borítja be az egész terepet. Tervezem,hogy akkor is visszatérek majd.

 Hazafelé az érdi kis templom látványa búcsúztatott.

További képek: https://plus.google.com/photos/101086109303501818361/albums/5853619806183122129?banner=pwa