Zengő-völgy

 

Azt gondoltam, itt a tavasz, de amikor útra keltem, éreztem, hogy lassan kúszik be a hideg a kabátom alá. Örültem, hogy végül a télikabátot választottam, viszont határozottan hiányoltam a dupla pulcsit alóla. Sebaj, majd felfelé kimelegszem. 

Első utam a szokásos májvirág telephez vezetett, ahol alig találtam rá a kis virágokra. Meresztgettem a szemem, de a borús sötétben szinte minden egyforma szürkésbarnás színt kapott. Aztán mégis megpillantottam az egyiket, majd amott észrevettem egy másikat is.  Vacogva lapultak a falevelek alatt, sehogy sem akarták bontogatni szirmaikat. Tavaly egész nagy telepekben növögettek itt, most mintha kevesebb is lett volna itt, mint előző évben. Bár lehet, hogy még nagyon korán van nekik. 

Úgy terveztem, a patak vájta mederben kapaszkodok fel a hegyre. Sajnos víz egyáltalán nem csordogált benne, teljesen száraz lábbal tudtam haladni, bár a terep azért időnként próbára tett. 

Csaknem a forrásig eljutottam így, ott felkapaszkodtam a jelzett útra, majd erdészeti utakon folytattam a túrát. Közben valami fura jégdara is hullani kezdett az égből, egyre komorabb lett az erdő. 

Nagy csendben haladtam a hallgatag úton, mélyen nyakamba húzva kabátot, sálat, s egész befelé fordultam. Gondolataimból az risztott fel, hogy váratlanul visszaértem a turistaútra, ahol meglehetősen nagy volt a forgalom. Így aztán sietősre vettem a lépteim, és hazafelé vettem az irányt. 

Séta a Kő-hegyre

Kora tavaszi erdei ösvény. Bár még az első levelecskék rügyburkaikból még az ujjuk hegyét sem dugták ki, az erdő mégis tele van a tavasz ígéretével. A madarak csicseregnek, a nap süt, az ég ragyogóan kék!

Erdőrészlet 

Csepel-forrásnál üdítően zöld sásféle látványa fogadott. 

A Vasas-szakadékig sikerült úgy eljutni, hogy egyetlen emberrel sem találkoztam, de ez az izgalmas sziklaképződmény igencsak vonzotta a kirándulókat. Sorban álltunk, hogy végigsétálhassunk az alig 3 méter távolságban lévő hatalmas sziklafalak között.  

Bár ezen a képen nem látszik, de a Kő-hegyi tóban volt víz! A turistaház felől frissen sült kolbász, palacsinta és gulyásleves illata áradt a levegőben. A réten nyüzsögtek az emberek, minden asztalnál ült egy-egy társaság. 

Panoráma a Kő-hegy sziklafaláról.

Azért ha figyelmesen járunk-kelünk észrevehetjük az épp csak kibújó virágokat: erdei kuytatej, som, májvirág, kankalin, tyúktaréj. Sőt, a sziklafalak fölött a napsütötte hegyoldalon valóságos ibolyamezőt találtam.