A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Délegyháza. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Délegyháza. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. január 25., vasárnap

Befagytott vizeink

Utoljára 2017-ben fagytak be a magyarországi tavak annyira, hogy korcsolyázni lehetett rajtuk. Így aztán az ide igazán különleges télnek mondható. Nem csak 20 centi gyönyörű fehér hótakaró borítja már három hete a tájat, hanem -20 fokos éjszakai hidegek növesztik a jégpáncolt vizeink tetején. A Dunán egy hétig zajlott a jég.  

Délegyházi-tavak

Délegyházán nagy családi korcsolyapartikat és hokimeccseket rendeztünk. Ott volt a család apraja-nagyja, akkor még kicsi gyerekeim, apró unokatestvérek, ifjú szülők és fiatal nagymamák. Az első alkalommal még alig volt egy éves a kutyám, a fiam véletlenül átsuhant a lábán a korcsolyájával, rohantunk az ügyeletre, össze kellett varrni Dézi lábát. A következő évben már ügyesebbek voltunk, mi is és a kutya is, nyelvlógatva szaladt a korong után, lába ezer felé csúszott, de ügyesen kerülgette az éles vasakat. 

Bejártuk az egész tavat, a tó szélén sörpadokon forró tea és hagymás zsíros kenyér várt. 

Utána minden évben reméltük, hátha újra befagy a tó, de a várt hosszú, hideg tél sehogy sem akart elérkezni. 

Idén végre hívott a tesóm: tesztelték a jeget, lehet korcsolyázni! 

A családot ezúttal én és a szüleim képviselték, a gyerekeim felnőttek, épp nem értek rá, két apró unokatestvér persze ott volt, nagykorú már mindkettő, a nagyszülőkből meg időközben dédmama lett. 

Furcsa érzés volt. Azért siklottunk a  tavon, ettük a zsíros kenyeret, mint régen.

Miközben suhantam a jégen, ott keringtek körülöttem a gyerekeim, Dézi is loholt, nyelve a nyaka körül, füle boldogan lebegett léptei ütemére. 

Aztán összenevettünk a tesómékkal, beszélgettem a szüleimmel, versenyt siklottunk az ifjúsággal. Szép volt így is. 

Hófúvás a tó felett


Balaton

A Balatont 2017-ben a tesómmal csúsztuk át. Idén végül nem rendezték meg a nagy Balaton Átcsúszást, de azért biztonságosan lehetett sétálni a jégen. 

Mi a Balatonvilágosi magaspartról szemléltük a látványt, majd sétáltunk egyet a jégen is. Szerencsére épp oszlóban volt a köd, így kicsit ráláttunk a jégre is. 



Persze a Balaton nem csak akkor mutatja jeges arcát, amikor teljesen befagy. Telente sokszor fotóztunk izgalmas jeges alakzatokat:

Dunai jégzajlás

Úszó jégtáblák a Szigetcsúcsnál

Jégtáblák a Dunán. A hídon jeges szél fújt, majd' lefagyott a kezem, míg fotóztam. 


Velencei-tó

Ide már csak olvadásra értem ki. Volt, aki még rámerészkedett a jégre. Én beértem a látvánnyal. 


Jégzajlás a Dunán


A Tisza-tóra - úgy tűnik - most nem jutok le, de azért ide teszem a régi jeges bejegyzések linkjét:

2017. január 23., hétfő

Korcsoláyzás Délegyházán

Fagy, olvadás, némi ónos eső, majd újra fagy. 
Mindez a korcsolyázni szeretőknek álomba illően simává varázsolta a délegyházi tavak jegét. Utoljára 5 éve tudtunk korcsolyázni a tavon, bár akkor egy méternyi havat takarítottunk el a tetejéről. Azóta pedig nem fagyott be annyira, hogy biztonsággal rá lehessen lépni.

A part mentén néhány helyen fekete sebként éktelenkedett az elégetett nád helye, más helyen pedig  talán az olvadáskor járták össze a jeget.

A legtöbb helyen azonban tükörsima   jég felületén száguldhattunk a korcsolyával.


Jég alatti rajzokat és buborékokat szerettem volna fotózni, de sehogy sem sikerült jól kivehetően visszaadni a mintázatokat.

Bár  a múlt heti tisza-tavi kalandom miatt kicsit félve léptem a jégre, a rianásoknál buzgón fotóztam, magamat biztatva, hogy szemmel láthatólag csaknem 30 cm-s a jégvastagság!

Néhány helyen léket vágtak a jégen, erre némi leszúrt náddal figyelmeztettek.
A befagyott tavon ért minket a naplemente is. Rózsaszín, narancs, vörös és kék szürreális keverékében hallgattuk a jég kongó reccsenéseit, és a korcsolyázó gyerekek távoli és közeli suhanásának hangjait.