Előző rész | Folyt.köv.
Elmúlt a nyár. Bár napközben még forrón sütött a nap, az éjszakák egyre hosszabbak és hűvösebbek lettek. A kétlábúk azonban továbbra is a part környékén jártak-keltek, ezért Hódanyó nem engedte kicsinyeinek, hogy világosban kimerészkedjenek a partra. Így aztán egyre tovább aludtak napközben, és már csaknem eltűnt a nap, amikor Gurmi és Murmi, frissen fésült, teljesen száraz bundával előkerült az oduból.
Kicsit köröztek a kis öblökben, hol eltűntek a víz alatt, hol újra előkerültek. Átúsztak a kidőlt fák alatt, majd a másik oldalon újra felbukkantak. Amikor összetalálkoztak halk nyöszörgéssel üdvözölték egymást, majd folytatták tekergőzésüket külön-külön.
Murmi felfelé indult a folyón, s az utolsó öböl fái alól kitekintve bosszankodva látta, hogy ott settenkedik egy kétlábú a négylábú barátjával.
- Megint erre járnak! Az a négylábú folyton a vízbe szaladgál! Egy csepp nyugtom sincs tőlük! - Így morgott magában, majd eltűnt a víz alatt és mégis lefelé vette az irányt.
Eközben a nap lebukott a fák mögé, csak a hold fénye világította be a folyót. Gurmi is elérkezettnek látta az időt, hogy testvére után induljon. A parton lépten-nyomon horgászok tartották pecabotjaikat, de Gurmi ügyet sem vetett rájuk. Ilyenkor csendesen a víz alá bukott, megkerülte a őket, és a másik oldalon nesztelenül emelkedett ki a habokból, és szinte észrevétlenül folytatta útját lefelé.
Nem sokkal később óvatosan kimászott a partra. Ideje nekilátni az evésnek! Murmi már javában a fák között keresgélte a betevőt, amikor összetalálkoztak. Nagyokat szusszanva köszöntötték egymást, majd Murmi a vízbe toccsanva falatozni kezdett, Gurmi pedig harapnivaló után nézett.
Gurmi nyújtózkodott és bóklászott, majd rágcsált, eszegetett. Teljes biztonságban érezte magát. Ám egyszercsak valami gyanúsat észlelt. Egy hatalmas árny emelkedett fel a közelében. Vajon mi lehet az? Csak egy fa sötét lombja játszik vele? Vagy csak képzelte? Esetleg kétlábú árnyát vetítette ide a hold fénye? Először mozdulatlanná dermedt, majd gyors, csámpás léptekkel iramodott a folyó felé, ahol testvére falatozott.
- Egy sötét árny van odakint! - panaszolta nyöszörögve Murminak - Meneküljünk!
- Jó, csak ezt még elrágcsálom, épp a legfinomabb falatnál tartok! - szuszogta Murmi.
Gurmi azonban nem látta tanácsosnak megvárni, míg testvére befejezi az étkezést, sietve tovaúszott.
Szerencsére lejjebb a folyón megfogyatkoztak a kétlábúak, így békésebben falatozgathattak egész éjszaka. Mire felkelt a nap, jóllakottan hazafelé idultak a folyón.
Néha eltűntek a víz alatt, csak orrukból eregetett buborékok mutatták útjukat a vörösben izzó víz alatt.
Előző rész | Folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése