Végre eveztem! Idén először. Nem is tudtam, hogy ennyire hiányzik, hogy ilyen mértéktelenül vágyom rá, a vízre, az evezésre, a kalandra!
Végtelen megkönnyebbülést és boldogságot éreztem, amikor végre kenuba ültem a lányommal. Csoda kenunk volt: könnyű, gyors, és jól kormányozható, bár ez utóbbitól féltem kicsit, régen voltam kormányos. Még háttámlája is volt az üléseknek, bár ez szerintem inkább csak zavaró evezés közben, de amikor csak úgy a vízen ringatózva napozol, nagyon kellemesen támasztja a hátat.
Az RSD nyugodt volt, alig fújt a szél, kócsagok szálltak nagy fehér szárnyaikat kitárva, szárcsák és récék terelgették pelyhes csibéiket, vízitök virágzott, smaragdzölden virítottak a páfrányok méteres levelei a nád között. Mindenféle nádi csicseri zörgette a nádat, két lábával kapaszkodva az erős, ámde imbolygó szálakba. Csodás volt!
 |
| Buja vízparti növényzet |
 |
| Mindig meglep ez a rengeteg páfrány. Mit keres a tűző napon? |
 |
| A kenunk üléseinek még háttámlája is volt. |
 |
| vízitök |
 |
| mocsári nőszirom akácvirágok között |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése