Csodarét és virágai

Az ásotthalmi Csodarétet a tanösvény mentén kívántam végigjárni, de csalódnom kellett. A táblák üres fejjel tátongtak, így magam próbáltam beazonosítani, éppen melyik részén járhatunk a rétnek. Olvasni ugyanis már sok mindent olvastam róla, így kénytelen voltam emlékképeimre hagyatkozni.  Például, hogy hívták Királyhalmi rétnek is. 

Meg azt,  hogy   ezen a területen háromféle élőhely is megtalálható: mocsaras területek, kékperjés rétek, sztyepprétek. Így aztán egymástól  alig néhány lépésnyi távolságra virágzik a vízben gazdag területeket kedvelő szibériai nőszirom és a  szárazságtűrő árvalányhaj.

Szibériai és fátyolos nőszirmok kéklenek a vízelvezető árkok és nedves mélyedések  közelében.

Talán első pillantásra sokan unalmasnak találhatják a rétet, hiszen mi is látszik messziről? Végeláthatatlan fűmező, sehol egy kiemelkedés, távolban tanyák állnak, az út bal oldalán búzakalászokat borzol a szél. Talán második pillantásra is unalmas lehet, amikor mégis  nekivágsz az alig észrevehető ösvénynek a fű között. Minek is mennék? Arra is csak fű van! De nem! 

Aztán ahogy meregeted a szemed, egyszer csak észreveszed: pár méterre a kéklő nőszirmokat, néhány lépésre a himbálózó színes virágokat, majd pont a lábad előtt a vöröslő vitézvirágot. A távolban a nádszálakon hintázó madárkákat. A fű között ciripelő tücsköket. Aztán már keresed a  számtalan felfedezni való látnivalót. 

Mert ezek nem jönnek eléd hivalkodva. 

Ez a kis viráglakó sárga pók nagyon jól érezte magát az írisz szirmain.

Figyelmesen kell szemlélődni, meg-megállni,  észrevenni a rét apró meglepetéseit, titkait.  Lehajolni, s bekukkantani a pipacs belsejébe. 

Tán hűsölni bújt be a szirmok közé.

Ami messziről fűszálnak látszik, közelebbről nézve kiderül, hogy zsurló, vagy valamelyik sásféle. S a számtalan csenkeszeket sem lehet egy kalap alá venni. Az egyik tömött kalászú, robosztusabb, kicsit kékesebb zöld, a másik élénkzöld, karcsú, a harmadik aranysárga, pedig még nincs is lemenőben a nap. Az egyik szálasan nő, a másik nagy csokorban,  a harmadik telepekben. Mind más és más, de ez csak akkor figyelhető meg, ha közel mész és lehajolsz hozzájuk. 

Mocsári zsurló

sás

Vitézvirág bíborvörös virágzatát már jó pár méterről is  észre lehetett venni. Pedig az itteni példányok nem is nőttek nagyra, alig érték el a 20 cm-es magasságot. (akár 50-80 cm-esek is lehetnek). Ez a kosborféle félig bimbós állapotban kúp formájú. Kicsi virágaiból vidám manók mosolyogtak rám. Mészkedvelő. Egyaránt jól érzi magát a lápréteken és a sztyeppréteken is.   Természetvédelmi értéke 10.000 Ft. 

 

Erre a kosborra a rét egy másik pontján találtam. Magányosan nőtt a csenkeszek között. 

Egy halovány színű mocsári kosbor lehet...

A száraz gyepeken, tápanyagban szegény homokon is jól érzi magát a magyar szegfű. Itt nagy foltokban virított. 

Orvosi atracél, avagy a patika ökörnyelvfű. Neve ellenére a modern kutatások szerint májkárosító hatású. Száraz szikár gyepeket kedveli. 

Koloncos legyezőfű     és      zsálya

Pipacs és len

Takarmánybaltacim, üstökös gyöngyike, 

Festő rekettye - a neve is sugallja, hogy kiváló sárga színű festéket lehet készíteni belőle. 

 Vadspárga - tavasz végén lehet begyűjteni friss hajtásait. Később méteres bokorrá terebélyesedik, kecses oldalhajtásokat hoz, aszparágusz szerű lombozatot alakít ki. 

     

Május végén még csak bimbós állapotú az ökörfarkkóró és a bakszakáll