Séta a Várban - Budapest 100

Budapest 100 forgataga a Magyar Nemzeti Levéltárban. Ez volt számomra a legjobb program az idei 100-on. További fotók a bejegyzés végén. 

Az egykori  Pénzügyminisztérium helyreállításának munkálatait lepel fedi, hatalmas daruk meredeznek az égnek.

Szokásos éves Budapest 100 sétánk alkalmával a Várban jártunk . Ezúttal valahogy nem kattantunk rá a programba bevont házakra, céltalanul és kissé csalódottan lődörögtünk, pedig az idő szép volt, ám a Várnegyed barátságos és milliószor fotózott házai közül inkább a toronydaruk ragadták meg a figyelmünket és az objektívünket.  

A Pénzügyminisztérium rekonstrukciójának látványtervei. Most csak ez látszott belőle. 

Állványzat adta árnyékok játéka

A Halászbástyánál pózoló és fotózkodó turisták tömegét próbáltuk elkerülni, bár reggel 10 előtt még nem volt nagy a tömeg, 12 körül már mozdulni is alig lehetett. 

A Bécsi kapu tér 8. szám alatt álló épület klasszicista homlokzata rögtön magához ragadta a figyelmemet annak ellenére, hogy körülötte is szépen felújított látványos homlokzatú házak álltak.  Kezdetben minden cél nélkül kattintgattam, mert épp jók voltak a fények, később azonban sok minden kiderült. Például, hogy a ház belseje lenyűgöző kis kertet rejt, az emeleti kőkonzolos függőfolyosóról pedig a ház legidősebb lakójának színes történeteit ugyanezen hölgy "engem ne fotózzanak" mondatai központozták. 

A ház egy középkori lakóház maradványainak felhasználásával, az 1700-as években épült. Építője és tulajdonosa Zehetmayr Pál építőmester volt. A klasszicista formát azonban az 1820-as átalakítása során vette fel. Majd 1920-ban újra átépítették Eszterházi Móricz számára. Ekkor került rá a sarokerkély is. 

  

Az udvarba dongaboltozatos kapualjj vezet. Az oldalsó szárny udvari homlokzata előtti üvegezett függőfolyosó  szőlővel van befuttatva, de a kert is maga a Paradicsom.

A kert közepén álló tábla "Természeti emlék" feliratot viseli, ami mégiscsak meglepett itt a Várnegyed közepén, bár már hozzászokhattam, hogy Budapesten akárhova is megyünk, 5 km-en belül természetvédelmi területet találunk. (Ebben Budapest Európa szinten is egyedülálló).   

Az itt élő szőlőtőkét 1944-ben telepítették, Izabella fajtájú szőlő, és szinte a teljes rendelkezésre álló teret befutotta. Vesszőinek hossza 30 méter, törzskörmérete pedig 20 cm. Állítólag minden évben egészséges termést hoz. Ezek szerint elegendő számára a zárt udvarba bejutó kevéske fény is. 

Az udvar közepén egy hatalmas, érthetetlen funkciójú kőoszlop áll. Mint utóbb kiderült ez az autófordító tengelye. Azaz a szűkös parkolási lehetőségeket már az 1900-as években is leleményes módon oldották meg: A gróf, hazatérvén a kocsikázásból átadta az autót a sofőrnek, aki ráhajtott az autófordítóra, elforgatta a tengelyt, ezzel a garázs irányába forgatva az autót, majd legurult vele a garázsba. Másnap, miután a gróf elfogyasztotta reggeli kávéját a friss újságok olvasgatása közben, a sofőr megismételte a folyamatot, persze most fordított sorrendben, és a grófnak csak annyi dolga volt, hogy kényelmesen kiguruljon a házból, nem kellett tolatgatással bajlódnia és centizgetni a ház fala mellett. 

A ház előtt pedig áll egy lovas szobor. Egy arra járó mesélte a lányomnak, hogy a közelben van a Sziklakórház hátsó kijárata. A második világháborúban az elhunyt katonákat a kórházból itt tették le. A háború végére akkora halomban feküdtek  a holttestek, hogy nem látszott tőlük a szobor. Talán ezért is maradt meg épségben annak ellenére, hogy Várnegyed házai közül alig 10 maradt lakható 1945 áprilisára. 

A következő helyszínre való lődörgés közben is lőttem néhány semmire se jó fotót. Íme néhány:

Lovagi vértezetre csodálkozó bácsi és a  piros kockás a terítő esete.

Ezeknél az asztaloknál vajon mi pottyan eléd? Az ebéd, vagy a sitt?

Következő célpontunk a Dísz tér 16. sz. alatti ház volt. A házat 1893-ban építették eklektikus stílusban, neorokoko díszítésekkel, és egykoron még 2 torony is állt az épület sarkán, melyet lebontottak. Várakozásunkkal ellentétben a házban egy teljesen érdektelen előadás elejét hallgattuk meg, mely szerintem indokolatlanul nagy hangsúlyt fektetett a ház hibás építészeti megoldásaira, valamint a tojástartók és a fáradtolajos hordó helyére. Ez utóbbiakat külön is megszemléltük, bár a gyűjtést jelző táblák amúgy sem hagytak semmi kétséget  a hely rendeltetésének tekintetében. 

Így aztán együttérzően lefotóztam a megfáradt piros nadrágos urat többször is, aki annak megfelelően változtatta ülőhelyét, hogy honnan szólt az előadás, majd kis csapatunkkal tovább álltunk, annak ellenére, hogy lehetséges, hogy a Dísz tér egyéb házairól is kiderülhetett volna sok érdekesség kiváló  előadónk vezetésével. 

Kilátás a Tóth Árpád sétányról. Moncsigával beazonosítottunk néhány csúcsot a biztonság kedvéért az új applikáció segítségével. 

Itt már meglehetősen éhesek voltunk. Csalogató kisvendéglő a Várban.

Az Úri utca 48-as számú ház a Berényi-Zichy palotaként ismert középkori alapokon álló különleges díszítésű kapuval ellátott épület Albert Kázmér herceg magyar helytartó palotájaként, majd honvédelmi rezidenciaként is szolgált. 

Az épület belülről mégis nagy csalódás volt, mivel a  második világháborúban lebombázott épület helyére modern társasház épült.

A vezetett túrára gondosan előre regisztrálók népes táborába sajnos nem fértünk be.

A ház azonban annak ellenére sem bírt  számomra fotózási szempontból izgalmi értékkel, hogy itt lakott egykoron Lengyel József író, és maga az építész Török Ferenc is. 

A z idei Budapest 100 számomra legizgalmasabb épülete a Magyar Nemzeti Levéltár  izgalmas boltívei, Róth Miksa üvegablakai és a díszesen festett falak ornamentikái voltak. Íme egy válogatás az ott készült képekből. 

Mivel az épületben alig volt fény, állványt nem hoztam, tapasztalatom szerint a magas ISO borzalmas képeket eredményez, ezért jobb híján többnyire a lépcső kőkorlátjára helyeztem a gépem, és onnan fotóztam hosszú záridővel. Ebből adódik a kép két oldalán alul adódó elmosódás: a lépcsőn fel és le lépdelő emberek áradata. 

Lenyűgözött az épület festett ornamentikája és ívei. 

Kutató-terem hatalmas üvegasztalai tükrében. 

A bajszos úr csodálkozva figyeli, hogy mi érdekeset láthatok kifelé? Később meg is szemlélte a látványt, de továbbra sem értette... Készült fotó az úr nélkül is, de végül a gyanakvó tekintete miatt ez még inkább megtetszett. 

Fotós (azaz jómagam) munka közben A fotót készítette. Pataki Csaba