Leányfaluból a piros jelzésen vágtam neki a Vörös-kő csúcsának. Útba ejtettem Gyulai Pál emlékművet, majd a Csíkos-tó felé vettem az irányt.
A kis tó látványa nagyon felvillanyozott. Szeretem az ilyen dús növényzetű tavakat az erdő közepén. Igaz, teljesen ki volt száradva, de a meder közepén végigvonuló hatalmas fatörzs és az azt körülvevő zsombékok festői látványt nyújtottak. Megtalálható itt a zöld levelibéka, barna ásóbéka is. A nádas letaposott ösvényeiből és a sárba mélyedt nyomokból arra következtette m, hogy szívesen sziesztáznak idd vaddisznó kondák is.
Mocsári sás hatalmas zsombékjai
Innen a piros jelzésen először a Rekettyés-tavat ejtettem útba, majd a Vörös Meteor-forrásnál kortyoltam egy jó ízűt a vízből, mivel teljesen elfelejtettem magammal hozni a megtöltött kulacsomat. Majd egy szép, kacskaringós és meredek úton jutottam fel a Vörös-kőhöz.
Persze leereszkedtem kedvenc kilátópontomra, a sziklákhoz. Hipnotikusan vonzotta szememet az erdő friss zöldje. Leírhatatlan az érzés!
Már bimbózik a nagyezerjófű. Megszaglásztam citromillatú leveleit.
Kankalin a déli hegyoldalakon már elvirágzott, de a hűvösebb lejtőkön és a hegytetőn még szépen virított.

Végül a zöld jelzésen elértem a Kalicsa patakot, ahol kicsit bóklásztam a kidőlt fák és hatalmas sziklák vadregényes sűrűjében, majd visszaindultam, mivel már későre járt az idő.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése