Kiszáradt tó, panoráma, és vadregényes patak - egy nem is olyan rövid délutáni kirándulás a Visegrádi-hegységben

Leányfaluból a piros jelzésen vágtam neki a Vörös-kő csúcsának. Útba ejtettem  Gyulai Pál emlékművet, majd a Csíkos-tó felé vettem az irányt. 

A kis tó látványa nagyon felvillanyozott. Szeretem az ilyen dús növényzetű tavakat az erdő közepén. Igaz, teljesen ki volt száradva, de a meder közepén végigvonuló hatalmas fatörzs és az azt körülvevő zsombékok festői látványt nyújtottak. Megtalálható itt a zöld levelibéka, barna ásóbéka is. A nádas letaposott ösvényeiből és a sárba mélyedt nyomokból arra következtette m, hogy szívesen sziesztáznak idd vaddisznó kondák is.  

Mocsári sás hatalmas zsombékjai 

Innen a piros jelzésen először a Rekettyés-tavat  ejtettem útba, majd a Vörös Meteor-forrásnál kortyoltam egy jó ízűt a vízből, mivel teljesen elfelejtettem magammal hozni a megtöltött kulacsomat. Majd egy szép, kacskaringós és meredek úton jutottam fel a Vörös-kőhöz.

Persze leereszkedtem kedvenc kilátópontomra, a sziklákhoz. Hipnotikusan vonzotta szememet az erdő friss zöldje. Leírhatatlan az érzés!

Már bimbózik a nagyezerjófű. Megszaglásztam citromillatú leveleit. 

Kankalin a déli hegyoldalakon már elvirágzott, de a hűvösebb lejtőkön és a hegytetőn még szépen virított. 

Végül a zöld jelzésen elértem a Kalicsa patakot, ahol kicsit bóklásztam a kidőlt fák és hatalmas sziklák vadregényes sűrűjében, majd visszaindultam, mivel már későre járt az idő.