Barangolások a gyapjaszsákok földjén

Pákozd és Sukoró körüli dombok-hegyek lankáin, elszórtan, több helyen is ember magasságú, sokszor szabályos téglatest, illetve kocka formájú sziklákat találunk elszórva a bokrok között. A különös képződményeket a népnyelv gyapjaszsáknak is nevezte, mivel formára olyanok mint az előbb említett zsákok, azzal a különbséggel, hogy anyaguk igen kemény gránit. 

A tömbök a Velencei-hegység lepusztult felszíne alól kerültek elő, a hőingadozás, és a csapadékvíz kitartó tevékenységének köszönhetően hatalmas, egyenes vonalú repedések keletkeztek a sziklákon. Majd az erózió tovább kerekítette és csiszolta a sima lapokat. 

Több alakzatnak nevet is adott a népnyelv. 

Pogány-kő szikláit mintha valami hatalmas óriás dobálta volna egymásra. Tömbjei között több helyen is át lehet bújni, meg lehet mászni minden oldalról, gyereknek, felnőtteknek egyaránt izgalmas felfedezni való. A tetejéről pedig megcsodálhatjuk az alattunk elterülő erdőt. Még lombkorona sétányt sem kell építeni hozzá!

Kis Cipó a bal oldalon. Nem tűnik izgalmasnak a forma, de a háta mögött ott bujkáltak a többiek. 

Oroszlánnak nevezett formáció.

Kocka hátulról. Ebből az irányból még nem találtam róla fotót a neten.

Pogány kő hátulról.

A táj szelíden hullámzó dombjait telepített fenyves, tölgyerdő és számtalan cserje borítja. Most a legszembetűnőbb a csipkebokor pirosló termése.  

Mire a Sár-hegy tetejére értem, teljesen beborult, csupa sötét szürke felhő ült a fejem felett. Az ég alja azonban tiszta volt, így abban reménykedtem, hogy a lebukó nap rózsaszín-vörösre festi majd a sötét felhők alját. Az elkövetkező fél órában a táj elcsendesedett, minden ott bóklászó népség lement már a hegyről, csak én és a kutyám ültünk az egyik dombocska tetején és szívtuk magunkba az esti békét.