Előző rész | Folyt.köv.
(október közepe)
Ahogy a nappalok rövidültek, az éjszakák egyre hűvösebbek lettek. A fák között kergetőző falevelek egyre a Folyami Odú öblében landoltak, a ringatózó víz sűrű szőnyeggé sodorta a bejárat közelében.
A Folyó apadni kezdett, a víz egyre fogyott, a kis lak több bejárata is a víz fölé került.
- Nem jó ez így! - dünnyögte Hódanyó. - Mostantól mindenki csak a főbejáraton át közlekedjen! - gyűjtötte maga köré csemetéit aggódva.
Így aztán mindannyian a Nagy Fa gyökere alá húzódtak, és várták, hogy leszálljon a sötét.
- Ma nagyon zúg odakint! - suttogta Szuszka. - Kicsit félek is!
- Csak a szél jár a fák között, ne aggódj, kicsim! - vígasztalta Hódanyó.
- De minden olyan sárga és fura ízű! - nyafogta Cserke - Mit fogunk enni, ha nem lesz már több zöld levél? - Szerintem finomak! - nevetett Gurmi. - És a fák kérgét mindig lehet rágcsálni! Nézd mekkora ágat szereztem!
Szuszka és Cserke izgatottan dugták ki fejecskéjüket a hírre.
- Mi is ehetünk belőle? - kérdezték tágra nyílt szemmel.
- Persze, - bólintott Gurmi. - Ki se kell mozdulnotok, a gyökerek védelmében falatozhattok!
Hamarosan hangos rágcsálás hallatszott a kis lak felől. A parton csak a falevelek ütemes rezgése és a víz apró fodrozódása árulta el, hogy a hódcsalád jóllakottan munkálkodik.
- Na azt én néztem ki magamnak - nyöszörögte bosszúsan Murmi, amikor testvére épp abba a fába harapott, amit ő is kiszemelt. - Add vissza! - morogta, majd kitépve tesójától a zsákmányt, lebukott vele a víz alá és az Odú másik oldalán egy védett kis teknőben ropogtatta tovább.
Hamarosan teljes sötétség borult a tájra. Hódanyó és Hódnagy beszerző körútra indultak a szárazföld felé.
Előző rész | Folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése