Nagy munkában

Előző rész | Következő rész

(október)

Délután elült a szél. A meleg, amit hozott, itt maradt vele. Beburkolta a fák ágai között megbúvó madarakat.  A kacsák félálomban ringatóztak a vizen.  Még néhány kétlábú lépte alatt mezördült az avar a távolban, de aztán az is elmúlt. A nap utolsó sugarai csenddel vonták be a tájat. 

A hódcsalád ébredezett. 

- Olyan szép idő van ma! Talán újra olyan meleg lesz, mint amikor még zöldek voltak a levelek. - kukkantott ki Szuszka az Odúból.

- Brrr! A víz hideg! – nevetett Cserke, miközben hol elmerült, hol újra felbukkant a felszínre. –  Még jó, hogy a bőröm sosem lesz vizes! Nézd milyen jól lepereg minden a bundámról! 

-  Akárhogy is van most, fel kell készülnünk a hidegre. - jelentette ki  Hódnagy komolyan. 

- Sok munka vár ránk apátokkal. - toldotta meg  Hódanyó. - Fákat kell gyűjtenünk és feltölteni a raktárunkat, hogy a fagyok beálltával is legyen mit ennünk. Meg kell tanulnotok éjszaka egyedül lenni! Szükségünk van Grumi és Murmi segítségére is.

- Mi is segíteni akarunk! - csillant fel  Cserke szeme.

- Rendben! - bólintott Hódanyó. - Mi leszünk a favágók, a fiúk a szállítók, ti pedig az aprítók! 

Amint leszállt az éj, útnak  eredt a kis csapat. Bejárták a Folyami Odú melletti szárazulatokat és kidönteni való fákat kerestek. Gondos mérlegelés után kezdték rágni a törzseket, közben szorgalmasan felfelé pislogtak: na, dől már, vagy nem dől? A vastagabb törzseket nem tudták egyetlen éjszaka alatt átrágni, következő éjjel újra visszajöttek és folytatták a munkát. 

- Egész sokat rágtam ma! Holnapra biztos kidől! - reménykedett Murmi. 

- Ha nem dől, majd én tovább rágom! Nekem vannak a legerősebb fogaim! - vitatkozott testvérével Gurmi. 

Aztán egy éjszaka Hódanyó izgatottan újságolta:

- Ma mindenki velem jön, végre kidőlt a Nagy Fűz. Fel kell aprítani és a raktárunkba szállítani.

Valóban, a parton ott feküdt a hatalmas ágakkal borított óriásfa.

- Fel kell darabolni és a Folyóba húzni. Lássuk ki a legerősebb! - adta ki a parancsot Hódnagy. 

Neki is álltak. Az egyik emitt rágta, a másik amott harapdálta a fát. Hamarosan embernyi méretű ágat és hozzátartozó lombot választottak le a törzsről, és húzni kezdték a víz felé. A falevelek hangos surrogással söpörték végig  a kavicsos partot. 

- Remélem nem hallja meg ezt senki, mert akkor végünk! - aggódott Hódanyó. 

A hódcsalád fürgén dolgozott, hamarosan a vízbe kerültek az ágak. Itt tovább darabolták. Egész éjszaka ide-oda úsztak a zsákmány és a lakásuk között és szállították az ágakat az odú raktárába. 

Már csaknem pirkadt, mikor abbahagyták a munkát. 

- Ma nem sok időm maradt a falatozásra, éhes vagyok! - morogta fáradtan Gurmi, és a jól végzett munka után végre beleharapott egy illatos ágba.

Mire jóllakott, a nap is felkúszott az égre. A parton pedig két- és négylábú lények járkáltak, így a hódok  jobbnak látták, ha  nyugovóra térnek. A folyó halk csobogása kísérte elalvó neszeiket, miközben az Odúban csendesen szuszogni kezdett az egész család.

Előző rész | Következő rész