Imádom az októberi erdő színeit! Már nyáron, mikor Csákváron jártam a lányommal, elgondoltam, milyen mutatós lesz a táj a hegyek gerincéről a hosszanti völgyeket befedő színesedő lombokkal.
A tájat nagyjából ÉK-DNY-i irányban párhuzamosan futó kopár gerincek és a vonulatok közötti völgyek (horgok) szabdalják.
A tanösvény Csákvárról Gánt felé vezető út mellől indul, közvetlen a város végét jelző tábla után. Maga a jelzett út nem túl hosszú, alig 5 km. Mégis a gerinceken és a völgyeken kalandozva legalább 4-szer tettük meg az utat oda-vissza, mindig más útvonalon.
A jó időt kihasználva számtalan család választotta kirándulásának céljául a barlang üregekkel, sziklás lejtőkkel és szép panorámával kecsegtető, nem túl meredek emelkedőket. Volt olyan család, amelyikkel 3-szor is találkoztunk a túra különböző pontjain, és ők mindháromszor ettek.
Az egyik hegy tetejére egyenesen messze hangzó gyereksírás vezetett fel, mikor felértünk, a szülők nagy sóhajjal mondogatták, hogy valahol el kell kezdeni a túrázást, de egyhamar nem jönnek újra! Visszaemlékeztem azokra az időkre, amikor még én is három kicsivel jártam az erdőt. Ami nekünk könnyű délutáni séta, az gyerekekkel egy örökkévalóságig tartó küzdelem is lehet. Főleg hazafelé volt nehéz, amikor a lelkesedés már elfogyott, és mindenféle kreatív figyelemelterelő trükköket eszeltem ki, hogy haladjuk előre.
Lefelé menet egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy hátulról csilingelő gyermekhang kántálja: bácsi, néni, kutya, bácsi, néni, kutya, majd a másfél éves forma kislány, aki az előbb még oly kétségbeesetten sírt, elkapta az ujjamat, és nem ereszti. Jó darabon így tipegtünk.
A füves-sziklás csúcsokról így ősz idején különleges kilátás mutatkozik a színesedő völgyek felé.
Azonban álmomban sem gondoltam, hogy a hegyoldalakat ellepő cserszömörce vörösödő levelei szinte lángba borítják a tájat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése