Úgy adódott, hogy a karácsonyi menetrend a szokásostól eltérően alakult, így tesóm felvetette azt az ötletet, hogy 25-én kiránduljunk egyet a Magas-Tátrában. Az ötlet osztatlan tetszést aratott a családom körében, így a 24-i nagy evés-ivás, össznépi ünneplés után hajnali 6-kor karácsonyi örömökkel a szívünkben ültünk autóba és indultunk a Csorbai-tó felé.
Finom rózsaszínnel köszöntött a 2-es úton a napkelte, és egész a Szlovák határig gyönyörű napsütés kísért végig. Innentől a borongós bánatos sötétbarna utat sikerült átaludni, s Donovaliban már zuhogó hóesésre és fehér hegyekre ébredtem. A Csorbai-tónál leparkoltuk a kocsit, és ekkor jutott eszünkbe, hogy eurót nem hoztunk. A parkolóőr szigorúan állt mellettünk, így centenként szedtük össze a pénztálcánkból a szükséges parkolási díjat, végül 5,60-ban (6 euró helyett) megállapodtunk vele.
Szerencsére ruházat, forró tea és élelem tekintetében felkészültebbek voltunk, így a metszően hideg szél, a -6 fok, no meg a méteres hó jókedvre derített.
Irány a Poprádi-tó!
A tóhoz egynyomsávos ösvényt tapostak a másfél méter magas hóba, ez az út azonban különösebb megeröltetés nélkül járható volt. Felfelé haladva kellemesen kimelegedtünk, az erdőben már a szél sem fújt, élveztük a hóesést és gyönyörködtünk a hóval vastagon megrakott fenyők látványában.
Alig egy óra séta után kiértünk az erdőből, és jobbról hatalmas csúcsok ködlöttek fel sejtelmesen.
Az egyik kanyarban, az út melletti szakadék szélén állt ez a fa. Ez volt az egyetlen fa, szikla, vagy egyéb természetes, vagy mesterséges képződmény, amin egy szál hó sem volt.
Bár tudtam, hogy ennek az útnak többnyire nagy a látogatottsága, mégis meglepett,hogy karácsony lévén ilyen sokan jönnek velünk szembe. Ilyenkor félre kellett állni, utat adni, és combközépig süppedtünk a puha érintetlen hóba.
A Poprádi-tónál elfogyott az út.
Méteres hófalak vették körbe a házat, az Osztervára vezető út nem is látszott a sűrű hóesésben.
Lányaimat valósággal megrészegítette a hatalmas hó, mint játékos kölyökkutyák vetették bele magukat a puha hópaplanba.
Nehéz volt elszakadni ettől a varázslatos helytől, de ideje volt indulni, ha sötétedés előtt az autóhoz akartunk érni.
Bár a hó megállás nélkül esett, valahogy a lemenő nap fényei mégis ilyen különös színbe borították a tájat. 
Micsoda hó!!!! :) Mesés. <3
VálaszTörlés