Multiexpó kísérletek

Az új gépemen van multiexpo funkció. Többször is foglalkoztatott a gondolat, vajon mire is jó ez a lehetőség? Inspirálódtam az interneten megtalálható képek között, aztán nekiálltam kísérletezni.

 Sok-sok érdektelen és zavaros kép után végül az alábbiakat ítéltem elfogadhatónak. Első körben úgy éreztem, a szín már túl sok lenne a képeken, ezért döntöttem a fekete-fehér konverzió mellett, bár a döntésemet a téli szürkeség is erősen támogatta.

Tapasztalataimat - már csak a magam okulására is - összefoglalom néhány pontban.

1. Komponálás

Tapasztalatom szerint nagyon oda kell figyelni a kompozícióra. Nem csak a klasszikus komponálási  szabályokra gondolok, mint a harmadolási szabály, a fehér foltok, a keret és hasonló, mely szabályok  bármely fotós könyvben megtalálhatóak. 

Nem. 

Inkább azt kell átgondolni, hogy a két kép egyesítése után mi lesz a képen sötét, és mi lesz teljesen világos színű. Ez ugyanis egyáltalán nem egyértelmű. Sokszor bosszantóan nem azt kaptam a végső képen, mint amit én előre elképzeltem. Elvileg két sötét színű rész egymásra komponálása sötét foltot eredményez és két világosé pedig világosat (érdemes kicsit alulexponálni  képeket, mert két világos rész kompozíciója könnyen kiéghet). 

Viszonylag egyszerű kompozíció: a fa sötét törzsén szépen kidomborodnak a havas erdő fáinak ágai.

A fenti elv logikusnak tűnik, a nehézséget azonban az okozza, hogy a második kép komponálásakor csak halvány sejtésed van arról, hogy hol is volt az előző képen sötét rész, és hol világos.

Persze ebben segít a keresőben a fókuszpont mozgatása, illetve az illesztőpontok helyzete is szolgálhat viszonyítási pontként, de nagy részben azért mégiscsak az emlékeimre hagyatkoztam.  

A komponáláskor segít a fókuszpont: itt az első képen a kutya szeme volt a fókusz, a második képen pedig pontosan a növények szárainak  kereszteződése.

Aztán az is nagy kérdés, hogy egy sötét és egy világos rész egymásra komponálásakor mit is kapok. Erre még nem sikerült egyértelmű választ adnom a kísérleteim során. 

Szerettem volna, ha a fatuskó kérgének struktúrája és görbülete valahogy követné a kutya testének vonalát. Külön nehézség, hogy bár a tuskó türelmesen várt, a kutya azonban a 3. kísérletnél megunta a modellkedést és ott hagyott.

 2. Sorrend

Tapasztalatom szerint nem mindegy, hogy melyik lesz az alapkép, és melyiket lőjük meg másodiknak. Szabályra nem jöttem rá, próbálkozni kell. Többnyire elkészítettem a fejemben lévő végső képet mindkét sorrenddel. Rendszerint az egyik kép kevésbé lett érdekes, mint a másik. Az alábbi kép esetében például, ha másodszorra fotózom a fát, teljesen eltűntek az alakok a képről.

Téli emlék

Átjáró

3. Mit komponálhatunk egymásra és hogyan? 

A válasz az, hogy bármit és bárhogy. Most egyenlőre többnyire maradtam a  kutya-erdő kombónál, mivel ez a kettő mindig kéznél van, ha sétálni megyek. De remélem majd a lányaim is kötélnek állnak, és segédkeznek majd a kísérleteimben.  

Kezdetben csak adott képkivágással próbálkoztam, de hamar rájöttem, hogy ez nagyon kényelmetlenné teszi a komponálást, az 1. pontban leírt nehézségek miatt. 

Amint elengedtem ezt a kötöttséget, rájöttem, hogy szinte bármit megtehetek:

Lehet az egyik kép fekvő, a másik álló tájolású. 

Állíthatom a fókusztávolságot - az alábbi kép három fotó egymásra exponálásával készült, mindhárom esetében eltérő fókusztávolságot használtam.

A kis kunyhó álma

Egyszer én is megnövök...

Eltérő gyújtótávolságot persze akkor is használhatunk, ha nem azonos a téma. 

Multiexpo sorozat a Normafánál

Az alábbi fotósorozat a Normafánál tett sétámon készült, ahol az unalomig fotózott témákat próbáltam kicsit multiexpóval feldobni. Engem mindenesetre szórakoztatott.

A kép a Libegő végállomásánál épült  (mostanában nagy vihart kavart) panoráma teraszról készült. A képbe belekomponáltam a körsétányra telepített új padokat, melyeken ülve a városban gyönyörködhetünk. Ennek érdekében néhány fát is kivágtak az építők, mely többeknél pedig a biztosítékot vágta ki. Ezt a panorámát komponáltam bele a képbe a második expozícióval. Nem csak a ködös idő miatt nem szembeötlő a látvány. Valójában annyira minimális itt a kilátás kivágott fákkal, vagy anélkül, hogy valóban teljesen értelmetlennek tűnik ide egy kilátóterasz építése. Arról nem is beszélve, hogy a fák néhány éven belül úgyis újra takarni fogják a várost.

 Így talán izgalmasabb a gyönyörű havas táj unalomig fotózott képe.

Rendíthetetlen

Erzsébet-kilátó

Bármilyen észrevételt, multiexpo tapasztalatot, hozzáfűznivalót szívesen fogadok!