Kenuval a Molnár-sziget körül

Kis-nagy családommal a soroksári Duna-ágon terveztünk egy rövid, délutáni evezést. A Gubacsi-hídnál horgonyzó Kalóz-Tanyáról indultunk kenukkal és kajakokkal, hogy leevezzünk egészen a Molnár-szigetig, és ott a vadregényes kis ágon megkerülve a szigetet, végül visszatérjünk a kiindulási pontunkhoz.  A kölcsönzőnél a fiatalember zord arccal fogadta az esetleges késésre vonatkozó kérdéseinket, így  nagyon reméltem,  hogy ezt a 12 km-es távot kevesebb, mint 4 óra alatt, a kölcsönző zárásáig teljesítjük.

Már az elején kiderült számomra, hogy a gyerekek remek vízbiztonsággal rendelkeznek, vígan mozgolódtak a kajakban, kilógatták a lábukat, felálltak, hátrafelé ültek, mindeközben egy pillanatra sem vesztették egyensúlyukat.

Így aztán miattuk már nem kellett aggódni.

A folyón lefelé evezve szépen elhaladtunk a csepeli sétány jellegzetes pontjai mellett: a játszótér, a lakótelep, a sétány, vízisport-egyesületek épületei ismerősen köszöntek vissza múltkori biciklitúránk képei közül.   

Meglepően hamar elértük a Molnár-sziget csúcsát, ahol bekanyarodtunk a Duna még csendesebb mellékágába. Tavasszal gyönyörű, kolonokkal teli sima tükrű víz fogadott itt, nagyon kellemesen és akadálymentesen lehetett haladni. 

Most - a nyár végének, vagy az alacsony vízállásnak köszönhetően - nyílt víztükröt csak keveset találtunk, többnyire vízinövényekkel sűrűn benőtt  úton haladtunk. Több ponton erősen kellett húzni az evezőket, hogy átjussunk a sűrűbb részeken. A lapátok sokszor érintették a meder alját.

az ÚT

Talán ebből kifolyólag csak kevesen jártak errefelé, és a madarak teljes nyugalomban vették birtokba ezt az ágat. Mi is rengeteg szürke gémet, kócsagot, szárcsát, tőkés récét, bölömbikát és még ki tudja miféle állatot láttunk, s bár nem engedtek túl közel magukhoz, mégis hatalmas élmény volt számomra, hogy fotózhattam őket. 

Tollászkodó szárcsa

Startra készen

Kirepülés

Gyülekező

Bölömbika? Nem volt könnyű észrevenni a part menti kuszaságban.

Szorgalmasan legelik a víz tetején úszkáló zöldet. A szülők nagyon dühösek voltak, hogy eleveztek melettük, hangosan sziszegtek felénk.

Tenyérnyi rák súlyát is elbírja

Egy ponton elakadt a kenunk, ki kellett szállni, hogy átemeljük a zátonyon. Csaknem ráléptem erre a tapogatózó siklóra. 

Láttunk egy másik siklót, amint hallal a szájában úszott, és egy béka ki akarta venni a szájából a halat. Kicsit üldözte, aztán feladta. 

Végül átküzdöttük magunkat a sziget másik végéig, itt már a csepeli ágon gyorsan haladtunk visszafelé. Bár szembe fújt a szél, és többször is belegabalyodtunk horgászzsinórokba, a pecások nagy örömére, még zárás előtt visszaértünk a Kalózokhoz.