Duna-parti séták forró nyári délutánokra

Tüzesen sütő nyári nap perzselő sugarai égetik a hátam. Mezítláb lépdelek a forró homokon, majd az apró szemű kerek kavicsok masszírozzák a talpam. Élvezem a napsütést, majd a Duna langyos vizében gázolva hallgatom a víz placcsanásait a lábam nyomán. 

A Kutya messzire szalad a vízben, szájában faág, beszédes tekintetével kéri,  dobjam el újra, majd megint rohan a zsákmány után. 

A Gyerek kavicsot és kagylót gyűjt, mindet egyenként megcsodálom. 

A parton maradt víztócsákban, holtágakban molnárpoloskák és egyéb vízi állatkák nyüzsögnek. 

A homokban lábnyomok után kutatunk, egész az erdőig követjük őket, majd vad rivallások között visszaszáguldunk a vízbe, végül is nyár van, a gondtalan lubickolások, homokvárak építésének ideje. 

Lassan a nap is fürdeni készül, vörös csíkokat kever a hullámokba, a levegő langyossá válik és mi elégedett boldogsággal baktatunk hazafelé.