Hűsítő kirándulás az Apátkúti-völgyben

Ha nyár van és  forróság és mégis buzog bennünk a kirándulási vágy, akkor a legjobb választás egy hűsítő patakvölgy mentén bóklászni az erdő mélyén.
Sok ilyen hely van Magyarországon, az egyik kedvelt célpont Visegrádon az Apátkúti-völgy. Bármilyen kedvelt is, így kánikulában aránylag kevesen járnak erre.
Az út elején, az Ördögmalom-vízesésnél csak egyetlen család kóborolt, így nyugodtan fotózhattam volna  vízesést, ha lányom lábaiban nem lett volna benne a mehetnék. De benne volt, így az aszfaltutat kerülve, a patakmederben folytattuk az utunkat, egészen a Magda-forrásig, ahol a hatalmas lekerekített sziklatömbökön másztunk át, majd folytattuk utunkat a Telgárthy-rétig.

Innen az aszfalt úton voltunk kénytelenek folytatni az utunkat, mely az egyre erősödő napsütés erejét megkétszerezve ontotta a meleget. Kész felüdülés volt, amikor a Kaán Károly-forrásnál végre betérhettünk az erdei ösvényre, és újra a patak mellett haladtunk. Mintha kinyitottuk volna egy óriási hűtőszekrény ajtaját, úgy csapott meg minket a patak felől áradó hűs, frissítő levegő.  A forrásnál megtöltöttük kulacsainkat, elfogyasztottuk a magunkkal hozott fetás paradicsomsalátát (kinek jut még eszébe ilyesmit vinni egy túrára?), és hamarosan felfelé kanyarodtunk a hegycsúcson lévő Jenő-kunyhó felé.

Bár az út meredeken vezetett felfelé, amíg a fák árnyékában ballagtunk, addig nem volt melegünk. Hamarosan azonban felértünk a hegytetőre, ahol gyönyörű kék égen bodrozódó bárányfelhők alatt törölgettük a verejtéket homlokunkról.

A Jenő-kunyhónál kicsit lógattuk a  lábunk és a nyelvünk, majd a zöld jelzésen a   Spartacus-ösvény felé vettünk utunk.

Az egykori vadászösvény keskeny útjain kanyarogva meglepően sokan jöttek szembe velünk. Úgy tűnik, a forróság ellenére is sokan bevállalták  az izgalmas erdőn keresztül egészen Pilisszentlászlóig vezető, néhol pazar panorámát felvillantó utat.

Mire a faluba értünk már erősen korgott a gyomrunk, úgy terveztük, a Kis Rigó-ban fogunk ebédelni. A vendéglő most sem okozott csalódást: vidám pincérek, árnyat adó fák, erdei madárcsicsergés és ízletes ételek vártak minket. Ide mindig érdemes betérni!

Ebéd után újra Visegrád felé vettük az irányt az Apátkúti-patak mentén. A szurdokban sorra találkoztunk azokkal, akik a Spartacus-ösvényen szembe jöttek velünk. Ők egy kisebb körtúrát szerveztek maguknak Pilisszentlászlótól-Pilisszentlászlóig. 

A visszafelé vezető út középső szakaszán  a folyó mély völgyet vágott a hegybe, az út 5-10 méterrel a patak fölött vezet, újabb különleges látvánnyal ajándékozva meg a túrázókat.

Végül újra  elhaladtunk a Kaán-Károly forrás mellett, s lassan az aszfaltozott úton visszatértünk körtúránk elejére.

Már csaknem 7 óra felé járt az idő, mire az autóhoz értünk, és elindultunk hazafelé. Békés egyetértésben ültünk a kocsiban, remek napot töltöttünk együtt, az összes fontos és kevésbé fontos dolgot megbeszéltünk, átmozgattuk minden porcikánkat, élveztük az erdő békéjét, hallgattuk a patak csobogását, ittunk hűsítő forrásvizet, simogatott minket a nap, kapaszkodtunk fák ágaiba, így már csak egy jó fürdőre és alvásra vágytunk a hosszú nap után.