Körmend melletti Horvátnádalja elhagyott, régi malomépülete mellett parkoltuk le az autót és indultunk el a tőzike tanösvény felé. Az út kezdetben inkább elhanyagoltnak tűnt a düledező malom udvarán összedobált lomok és a rozsdás itatókocsi látványa miatt, de hamarosan átkeltünk a Pinka-patak hídján és elértük az erdőt.
A Dobogó erdő alját kora tavasszal teljesen ellepik a tavaszi tőzike fehér virágai. Mire mi ideértünk a tőzikékből már csak elvirágzott töveket találtunk, az erdő alján azonban számtalan színes virág pompázott. Az erdőt édes illat lepte be, le is telepedtünk, hogy magunkba szívjuk ezt a szemet-orrot-lelket betöltő gyönyörűséget.
 |
| Elvirágzott tavaszi tőzike |
 |
| Bogláros szellőrózsa, keltikék és számtalan további tavaszi virág illata töltötte be a levegőt. |
 |
| Szártalan kankalin szabályos félgömbjei szegélyezték az út mentét |
Kiérve az erdőből a Rába kanyarulatai között bolyongtunk kicsit, elidőzve a fák között megbúvó tisztások frissen sarjadó füvén.
Az erdőben szanaszét heverő kidőlt fák között vadcsapásokon közlekedtünk. Néhol felzavartunk néhány vaddisznót, akik vad horkantással szaladtak el előlünk.
Szép időnk volt, örültünk a korán jött nyárnak, pedig másnap már havazás várt minket odahaza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése