2018. augusztus 7., kedd

Laza rafting a Moldván

Idén (tévedésből) dél Csehországban  a Moldva folyó mellett béreltünk apartmant, s az elutazás előtti napokban lázas izgalommal bújtam a netet: mivel lehet itt az időt eltölteni? Egy helyen azt írták, ez a folyó kiválóan alkalmas kezdő raftingosok számára. Ez az! Ezek mi vagyunk! Ennél kezdőbbek már nem is lehetnénk, még soha életünkben nem voltunk vadvízi evezésen! 
Azért némi aggodalommal töltött el a rohanó víz képzete, ami a szemem előtt lebegett. Vajon képesek leszünk-e lejönni a zúgókon, irányítani a csónakot a sebes áramlásokban? Voltak kétségeim, sőt a család véleménye is megoszlott a témában, így hagytam, hogy majd a helyszín varázsának hatása alatt döntsünk. 
Érkezésünk utáni reggel már a folyónál ért, figyeltem a vizet: mennyire vad? Nos, nem tűnt vérmesnek a folyó.
Délelőtt a közeli Český Krumlovban sétálván láttuk, hogy ilyen csúszdákon száguldanak le az emberek a hajóikkal - nagy sikoltozások közepette. Ezt mindenképpen ki kell próbálnunk! - határoztuk el. Házigazdáink szerint remek szórakozás, és egyáltalán nem veszélyes, még fejvédő sisakot sem adnak hozzá. A hajó bérlésekor a mentőmellényről is lebeszéltek minket, s valóban, a Moldván mindenhol legfeljebb derékig ér a víz. Legalábbis jelen vízállás mellet, és  az általunk választott két városka közötti szakaszon.
Több helyen is érdeklődtünk a lehetőségek iránt, végül ugyancsak házigazdáink tanácsára Zlata Korunnában állapodtunk meg egy céggel, ahol mindössze 1300 koronáért (más helyen ez akár 2000 korona is lehet) autóval elvittek minket Český Krumlov távolabbi végére (az út mindössze 20 perc). Majd innen, hajóba ülve ereszkedhetünk le a folyón, egészen  kiindulási pontunkig kb. 4-5 óra alatt.  Segítségül annyit mondtak, hogy a városban 3 (a fenti képen láthatóhoz hasonló) csúszda lesz a bal oldalon, majd egy az út végén a jobb oldalon. A barátságos úriember megkérdezte, ki tudja megmondani, melyik a bal keze? Az elsőt, aki a helyes választ adta, kinevezte kormányosnak.  Ezzel úgy érezte, teljesítette minden tájékoztatási kötelességét, és utunkra engedett minket. 


Az út elején rögtön elkapott minket az áramlat, átsodort egy híd alatt, és láttuk, hogy máris itt van az első zúgó. A hajót én próbáltam kormányozni, kevés sikerrel, így egy darabig háttal közelítettük a vízesést, aztán teljes erőfeszítéssel próbáltunk a folyón felfelé evezni és orral irányba állni, hogy a kijelölt pályán száguldjunk le, ne  a mellette lévő vízlépcsőn. Szerencsére sikerült befejezni a manővert, és teljes sebességgel zúdultunk le a kiépített csúszdán. Torkomból felszabadult sikoltás tört elő, nyakig vizesek lettünk, szájunk fülig ért.
Hagyományos cseh viseletbe öltözött hajósok irányítanak egy sétahajót Krumlovban. Ezzel is lejönnek a csúszdán.
Az út első fél órája a Moldva ( cseh nyelven Vltava) kettős kanyarulatával körülölelt Český Krumlov mesebeli házai között vezetett. Megvallom, szerettem volna a vízről fotókat készíteni a városról, de ez csak akkor lett volna lehetséges, ha nem én ülök hátul. Az események gyorsan történtek, perceken belül elértük a második, majd a harmadik csúszdát, és egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy  lassan elhagyjuk a várost.
A várossal együtt a többi csónakot is, így lassanként végre szinte csak egyedül csorogtunk a folyón. Kezdetben elszántan eveztünk, majd rájöttünk, hogy visz a víz magától is, csak kicsit irányítani kell a hajót.
A Moldvát igazán nem lehet vadvíznek nevezni! Partján több helyen találtunk kikötésre alkalmas partszakaszt, sok helyen sátoroztak, fürödtek az emberek. A levegőben frissen sülő hús illata terjengett, vékony füstcsík mutatta a sütés helyét. A távolból gyerekzsivaj, vidám kacagás hallatszott. Majd minden elcsendesült.
Csak mi voltunk, a folyó és az erdő. A lassan áramló víz tetején ringatózva megcsodálhattuk a folyót övező fenyőket, és a partot szegélyező színes virágokat. 
Most leginkább a réti füzény  és a bíbor nebáncsvirág virított a rózsaszín ötven árnyalatában.

Egy kis öbölben kikötve fürödtünk egyet a jó hideg vízben, akár sétálhattunk volna az erdőben is, ehelyett újra hajóba ülve folytattuk utunkat a vad víz barátságos zúgóin. 
A legvadabb rész...
Nos, továbbra sem mondanám, hogy részt vettem valaha is vadvízi evezésen. Azonban egy nem túl megerőltető fél napos vízi túra részesei lettünk varázslatos erdei környezetben, összezárva a családdal, békésen beszélgetve, némiképp kilépve a mindennapok gondjai közül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...