Az eredeti tervek szerint Budaörsről egészen Hűvösvölgyig sétáltunk volna, de végül "csak" a Hárs-hegyig jutottunk. Ennek oka pedig nyilvánvalóan a tempónk, melyet az út elején, közepén és egyéb időpontokban elfogyasztott pálinkák (és ebédek) terveink ellenére sem gyorsítottak.
Mentségünkre szóljon, hogy az előző napokban meglehetősen sok hó esett, ami bizony nehezítette a járást az amúgy nem túl megerőltető terepen.
Továbbá ragyogó napsütéses időt sikerült kifognunk, és az út számtalan látványos kilátópontján elmerültünk a verőfényes táj szépségében.
Budaörs templom-térről indulva első célként a Kő-hegy kápolnáját határoztuk meg. A Szeplőtelen fogantatás kápolna előtt elmerengünk az egykor itt élő remete sorsán, de nekünk a pálinka ellenére sem jelenik meg Szűz Mária, így leereszkedünk a hegyről és a piros jelzésen az Odvas-hegy felé vesszük az irányt. A jelzésről egy kis ösvény tér le bal kéz felé és egy meredek sziklás-havas kőgörgeteget legyőzve jutunk fel a csúcsra. Itt szinte mindig erős szél fúj, kimelegedett testünket kellemetlenül csípi a hideg levegő.
Még a nap se süt igazán, de azért bevárjuk a csapat végét, megisszuk a második pálinkát is, vetünk egy utolsó pillantást a Kő-hegyre és Budaörs házaira, és végigsétálunk a hegy gerincén, majd leereszkedünk a Rudolf király emlékparkba.
Innen a Mogyoró utcán a Farkashegy felé vesszük az irányt.
A vitorlázó emlékmű tövében megtekintjük az eddig megtett utat, majd megünnepeljük egy újabb adag pálinkával. Előkerülnek az elemózsiák is a hátizsákokból, hiába, a pálinka és a jó levegő, meg a mozgás megteszi a magáét!
A gyors ebéd után rövid hócsata következik, majd indulunk tovább a Normafa felé. Az erdőben a hó alatt a mélyen felolvadt sárrétegben meglepetésszerűen tűnik el a lábunk - bokáig. Csillebérc felé így aztán rátérünk az aszfaltútra, de a KFKI szögesdrótos kerítése előtt balra térünk újra, az erdei ösvényre. Ha eléggé figyel az ember, kb. 200 m után jobbra, egy ösvényre térhetünk le, mely gyönyörű havas fák között vezet egész a Normafáig.
A Normafánál rengeteg az ember. Megindulunk a János-hegy felé. Már messziről látszik, hogy a kilátó tele van emberekkel, nincs is sok kedvem felmászni oda.
A többiek azonban leszavaznak: csak nem fogjuk kihagyni a panorámát? Jó idő esetén messzire ellátni az Erzsébet-kilátó tetejéről: látni a Hárs-hegyet, a Hármashatár-hegyet, sőt még a Pilis is felsejlik a távolban.
Feltuszkolom magam a csigalépcsőn a sok ember közé, és kattintgatok a fényképezőmmel, mint mindenki más. 
Az erdő igazán különleges így felülről, hatalmas fehér hullámok, kis fekete vonalakkal. Igazuk volt a többieknek, ilyet nem is lehet kitalálni, ezt látni kell!
Mire visszaérünk a torony aljába, már érzem, fáradnak a lábaim. De innen már csak lefelé kell menni! - gondolom naivan. Igen, lefelé, de micsoda út az! Síelők és szánkósok taposták síkosra a meredek hegyoldalt. Lassan araszolva próbálunk talpon maradni, kevés sikerrel. Végül van aki belátja, a gravitációval kár küzdeni, a nadrágján szánkózva érkezik az út aljához, a többieket talán a büszkeségük vissza tartja az efféle megoldásoktól.
Meglehetősen későn, 4 órára érünk a Szépjuhászné állomásra. Hamarosan sötétedni fog, de azért még megcélozzuk a Hárs-hegy kilátóját. Kb. 20 perces út vezet fel a csúcsra, bokáig sárban tapodunk, vagy térdig hóban csúszkálunk felfelé. Látszik a többieken is, hogy elfáradtak, de azért mindenki szó nélkül talpal felfelé.
A Kaán Károly kilátó falépcsői félhenger alakú jeges hóval borítottak. Óvatosan kapaszkodunk amíg felfelé lépkedünk. A kilátás viszont kárpótol a nehézségekért. Hűvösvölgy felé megtalálom régi iskolámat, sőt még gyerekkorom házát is felfedezem a hegyoldalban.
A másik irányban pedig Budapestben gyönyörködhetünk, a távolban egyértelműen kirajzolódnak a Duna parti házak és az Országház.
Irány hazafelé!
Az út lefelé sem egyszerűbb, de újabb csúszkálások után végül elérjük a 22-es buszmegállót. Csodák-csodája, a busz 5 percenként jár, hamarosan otthon leszünk!
Az út hossza 15 km volt, a legmagasabb pontja az Erzsébet-kilátó 527 m-es tengerszint feletti magasságban található. Mindezt 6 óra alatt tettük meg, kényelmes sétával, viszonylag nehéz terepen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése