Egykoron Tata környékén számtalan meleg vizű forrás tört fel a mélyből, melyek az 50-es években a mélyművelésű szénbányászat következtében teljesen elapadtak. Szerencsére a bányászat leállítása után a természet megújította önmagát, és a források egy évtized múlva, 2001-ben egyszer csak újra működni kezdtek. 2013-ban cölöpökre épült tanösvényt kezdtek el építeni a láperdőbe, a víz fölé, így egész mélyen be lehet járni ezt az izgalmas tájat.
A tanösvény égererdőkön, sászsombékokon vezet keresztül, megcsodálhatjuk a feltörő forrásokat, számtalan madárral találkozhatunk még télen is.
Mi például szürke gémet láttunk, kis ökörszemet, jégmadarat, és felfedezhettük a hódok nyomait is.
A lápvidék talán legtitokzatosabb forrása volt az Erdei forrás. Létezését sokáig csupán csak sejtették, mert a láperdőn keresztül kevesen merték csak megközelíteni a 20-21 fokos enyhén savas karsztforrást. Ma azonban egy dongaúton sétálhatunk végig egészen a forrás fölé, és megnézhetjük, ahogy gyöngyözve előtör a mélyből. Ha nagyon csendben maradunk, hallhatjuk a feltörő forrás bugyogását, amint megemeli, táncoltatja kicsit, majd újra a visszaereszti a kvarc homokot. Napsütésben fényesen vibrálnának is a kvarcszemcsék, de ehhez most nem volt szerencsénk.
A víz itt még a legnagyobb hidegben is alig-alig fagy be, bár a hőforrásoktól távolabb vékony jégréteg azért felfedezhető volt.
Az égerfa - bár szereti a vizet - úgy tűnik, ez már kicsit neki is túlzás. A vízbe zuhanó elhalt fatörzsek kísérteties látványt nyújtanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése