Érdről, a Fundoklia-völgyet végigjárva az alsó kijáratnál vágtunk át a völgyön és Tárnok felé kapaszkodtunk fel a meredélyen. A falu határában szeméttel és építési törmelékkel teleszórt udvarok mellett haladtunk el szomorkodva, majd hamarosan megpillantottuk az út szélén a kőfejtőt.
A tárnoki kis kőfejtő mészköveit hajdanán a diósdihoz hasonlóan felhasználták Pest-Buda házai, valamint az Országház építéséhez, de még a bécsi operaházhoz is került a kitermelt kőből. A háború alatt óvóhelyként szolgált. Jelenleg is folyamatos átalakításokon esik át a terület.
Tulajdonosai kitisztították a szocializmus idején házgyári hulladékkal feltöltött járatait. Elmondásuk szerint termesztettek itt jelentős mennyiségű gombát, valamint a pinceágak alkalmasak zöldségek tárolására is. A budafoki pincékhez hasonlóan a más vidékeken megtermelt bort nagy mennyiségben ezekben a pincékben tárolták.
Tartanak itt koncerteket, rendeznek kiállításokat, sőt forgatási helyszínként is hasznosítják. Ki gondolta volna, hogy az Egri csillagok pincejeleneteit itt vették fel, vagy hogy innen lovagolt ki a gyerekkorunk hőse, A Tenkes kapitánya?
Szerencsénkre épp nyitva volt a kőbánya kapuja, mikor arra jártunk, és az ott
dolgozó munkásoktól bebocsátást nyertünk, így belülről is
megszemlélhettük a terepet.
A bányában talált egyes tárgyak rendeltetése teljes rejtély volt a számomra, különösen a faragott kőoroszlán galamb hajkoronája hatott kissé utópisztikusan az egyik járat mélyén.
A bányában talált egyes tárgyak rendeltetése teljes rejtély volt a számomra, különösen a faragott kőoroszlán galamb hajkoronája hatott kissé utópisztikusan az egyik járat mélyén.
A kőbánya környékén bóklászva több úgynevezett lyukpincét is találunk.
Ezek jellegzetessége, hogy a környéken található többi pincesortól eltérően (Páty, Etyek) a pincéket nem löszös-agyagos talajba vájták, hanem mészkőbe vésték. Nem kell külön boltozatot építeni a helységeknek, mivel a kőben stabil tereket lehet kialakítani. További egyedi jellegzetessége ezeknek a pincéknek, hogy nem épül föléjük présház. Ezért sokkal kevésbé látványosak, mint az eddig általam bejárt pincesorok. Mégis nagyon különlegesek, s ezt én sem tudnám annál méltóbban kifejezni, mint ahogy azt a forrásomban megfogalmazták:
Ezek jellegzetessége, hogy a környéken található többi pincesortól eltérően (Páty, Etyek) a pincéket nem löszös-agyagos talajba vájták, hanem mészkőbe vésték. Nem kell külön boltozatot építeni a helységeknek, mivel a kőben stabil tereket lehet kialakítani. További egyedi jellegzetessége ezeknek a pincéknek, hogy nem épül föléjük présház. Ezért sokkal kevésbé látványosak, mint az eddig általam bejárt pincesorok. Mégis nagyon különlegesek, s ezt én sem tudnám annál méltóbban kifejezni, mint ahogy azt a forrásomban megfogalmazták:
"Kialakításuk módjában és a megfigyelhető típusokban is sajátos színfoltot adnak Buda-vidék présház- és pincekultúrájához. Éppen ezért eredeti állapotban történő megőrzésük rendkívül fontos, népi építészeti szempontból értékes, több szempontból egyedi épületekről van szó."
A pincék építéséhez tartozott a megfelelő szellőzés biztosítása. A
pincéknek általában egy szellőzőlukuk volt felfelé, végét kövekkel fedték, amelyet a
pince építése során bányásztak, melyek két oldalára lukat véstek. Manapság már inkább fémmel borítottak a szellőzőnyílások.
A legkisebb lyukpincék egy helyiségből állnak, s ilyenkor ez a bor,
valamint a szüreti eszközök tárolását szolgálta. Ebben az esetben a prés nem itt kapott
helyet, hanem a szabadban.
A kéthelyiségű pincéknél már a
feldolgozás is a föld alatt ment végbe. A prés régen ennél a típusnál a
feldolgozótér oldalfalába mélyesztve kapott helyet. Egy elhagyott pincébe lesétálva megfigyelhettük a tardosi márványból kialakított présaljat is, ezeket jellemzően már a XX. században építették.
Sok esetben
megfigyelhető egy harmadik, ám jóval kisebb helyiség is, az izbicska, vagyis a kisszoba. Leggyakrabban külön bejárata van a
pincebejárattól jobbra vagy balra. Itt tartották a jó hangulatú borozgatásokat is. Az egyik pince esetében épp egy ilyen izbicska teteje omlott be, melyen keresztül mi leereszkedtünk a mélybe, annak reményében, hogy a pincébe jutunk, de csak a pincebejárat melletti kisajtóig jutottunk, amin kényelmesen ki is sétáltunk.
A lyukpincék mellett, igaz jóval kisebb számban, megfigyelhetőek a
présházas lyukpincék is. Ennek lényege, hogy a föld alatti tároló elé
vagy fölé felmenő falú vagy boltozott épületet építettek. Előbbiből
Tárnokon ma négy látható. Három Zapánszkiban, egy pedig az Öreghegyen.
Valószínűleg az ilyen jellegű épület egyben a módosságot is mutatta.
Források:
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése