Az ember alapvetően érzelmi lény. Döntéseit a szíve diktálja. Mivel ez társadalmilag nálunk többnyire elfogadhatatlan, megpróbálja racionális alapon megközelíteni a kérdést, észérvekkel alátámasztani, mivel a kívülállók ezekkel a - számukra is kézzelfogható - mondatokkal tudnak valamit kezdeni, elfogadni, elutasítani, megérteni. Ebből aztán csuda vicces szituációk kerekedhetnek ki, nyakatekert magyarázatok, egymásnak ellentmondó mondatok. Sokszor ugyanis tényleg csak annyi a válasz: mert ezt ÉRZEM.
Sokszor kerültem már olyan helyzetbe az életem folyamán, amikor kétféle irányba húztak az érzelmeim. Ilyenkor valóságos vihar tombol a lelkemben. Jönnek az érvek pro és kontra, de valahogy mégsem tud csendesülni a vihar. Aztán megoldódik a helyzet.
Megszületik a Döntés.
A Döntés ellenére mégis elveszettnek érzem magam. Hogyan tovább?
Egy ajtó bezárult, egy másik kinyílik. De hova visz?
Egy ajtó bezárult, egy másik kinyílik. De hova visz?
Eddig mindig megoldottam. Hiszek magamban. És a körülöttem lévő emberekben.
Hiszek benned,hogy jól döntöttél. Ügyes vagy.
VálaszTörlés