Bokod

Gánti kirándulásunk második állomása a bokodi hűtőtó. 

Számtalan csodás kép készült már a gőzölgő tó közepén álldogáló horgásztanyákról, mondtam is a tisztelt fotóstársaknak, nehéz lesz erről a tóról újat mondanunk! Mire egyik éles eszű barátunk csak annyit mondott: "olyan képet még biztos nem lőtt ott senki, amelyiken mi is rajta vagyunk"! Ez olyan igazság volt, ami előtt meg kellett hajolnom! 

Így hát Gánt után a Bokodi-tó felé vettük az irányt. A két helység között kb. 20 percnyi kocsiút a távolság. A 10. percnél meglepetésszerűen eltűnt a köd, ragyogó napsütésben szikrázott a tó vize. Elindultunk felfedezni a terepet, kattogtak a fényképezőgépek, kopogott a kutya körme a kunyhókhoz vezető dongautakon. 

Az egyik horgásztanyánál egy öregúr invitált minket a stégjére. Büszkén mesélte, hogy itt forgatták az Utóélet c. magyar filmet, és ő is szerepel egy film egyik jelenetében. Megmutatta nekünk a konyhában kiakasztott plakátot, bepillantást engedett a házába is, így fogalmat alkothattunk arról, milyen is lehet itt az élet nyáron, amikor kijönnek az unokák 1-2 hétre, és élettel töltik meg a csendes házat. 

Úgy látszik, ilyenkor kevesen járnak erre, mert az öreg nagyon örült, hogy elleptük a környéket, és nem akart vége szakadni a szóáradatnak, de azért mi mégis búcsút vettünk tőle, és egy étterem felé vettük az irányt, azzal, hogy naplementére visszajövünk.
Nos az úgy volt, hogy addig eszegettünk, amíg a nap lement nélkülünk is, mire a tóhoz értünk már csak a tóból felszálló ködöt és a nap kékre hűlt helyét fotózhattuk. :)