Hazautazásunk reggelén még tettünk egy kis sétát Újhuta házai között, majd Komlóska felé vettük az irányt. Erdőhorvátitól enyhe emelkedő vezet az alig 3 kilométerre fekvő faluba. Az útról már gyönyörködhettünk a napfényben fürdő színes zempléni hegyoldalakban.
Csaknem a falu szélén található a russzin tájház. Ruszinokat II. Rákóczi Ferenc telepítette a környékre, ez a tájhéz a XIX. század első felében épült.
A falu főterén azstal és pad hívogatott, így megreggeliztünk, egy kóbor macska társaságában. Hálásan köszönte a leesett falatokat, cserébe sötétedésig őrizte a lelakatolt bringáinkat, amíg mi tettünk egy kis kitérőt Pusztavár felé.
Utunkat a Hollós-patak melletti úton kezdtük, majd leereszkedtünk a patakmederbe. Párom ugyan nem értette, hoyg miért is tennénk ilyet, de kiderült - legalábbis számomra - , hogy odalent sokkal jobb!
A hídnál visszakapaszkodtunk a piros L jelzésre és folytattuk az utat Pusztavár felé.
Az egykori vár romjairól kiváló a körpanoráma, most épp Komlóska völgyben megbújt házai voltak a legjobban fotózhatóak.
A csúcsra néhány napelemet telepítettek, elvileg kamerás megfigyelő rendszerrel.
Egy darabig követtük a lefelé vezető jelzést, de egy ponton elvesztettük. Így aztán egy meredek, kőgörgeteges lejtőn ereszkedtünk le.
A faluba visszaérve betértünk a falu 1820-ban felszentelt Görögkatolikus templomába is.
A lemenő nap sugarai közepette tettünk egy sétát a szomszédos temetőben, mely most különösen megkapó látványt nyújtott a rengeteg halottak napi virággal.
A bicajoknál hűségesen várt ránk a macska, akinek adtunk egy búcsúfalatot, majd Tolcsva felé indultunk, ahova még sikerült világosban megérkezni. A Kisvendéglő előtt hosszan tanakodtunk, betérjünk-e vacsorázni ide. Nem tűnt túl bizalomgerjesztőnek. Mivel se közel se távol más éttermet nem találtunk nyitva, így beültünk. Kellemesen csalódtunk: nagyon bőséges és finom ételeket kaptunk.
Végul Vámosújfaluban szálltunk vonatra, mely újabb meglepetéssel várt: Egy teljesn kerékpáros vagon állt a rendelkezésünkre, ahova a kerékpárokat is egész kényelmesen fel lehetett emelni, ellentétben a tokaji vonattal.
Bár helyjegyet sem kaptunk az IC-re, a vonaton mégis alig voltak, nagyon kényelmesen utazhattunk a Keleti pályudvarig. A napot esőben bringázással zártuk, így megvolt a túránk keretes szerkezete: esőben indult, esővel zárult, közben azonban szép napsütéses időnk volt. Csudajó három nap volt!
