A XIX. században a nagy budapesti árvizek után került sor a Duna soroksári szakaszának lezárására a Gubacsi-híd magasságában. Ennek következtében az évek során a lezárt mellékág hajózhatatlanná vált. A XX. század közepén aztán sor került a meder kotrására, az ág hajózhatóvá tétele céljából. A munkálatok során a az eltávolított homokos kavicsot a partokkal párhuzamosan halmozták fel. Ezeken a zátonyokon megtelepedtek az őshonos vízinövények A gyékény, sás, nád között számtalan vízi állat talált menedéket.
A zátony anyaga összetömörödött, és zárt, mocsaras területek alakultak ki.
A nád szépen lassan ránőtt a vízre és gyökérzetével másfél-két méter vastag szövetet képez, mintegy úszik a vízen. Ezen a lebegő aljzaton tőzegmohák telepednek meg. 
Az úszólápon a tanösvényt úgy alakították ki, hogy a kialakult ökoszisztémát a legkevésbé bontsák meg. Legalább 8 fa hídon kell átkelni, ha végig akarjuk járni.
Az ösvényen sétálva számtalan állatot figyelhetünk meg karnyújtásnyira, mégis természetes környezetében.
 |
| Szárcsa. Megdöbbentően nagy és lehetetlen színű lába van! |
Árnyas, rejtekes kis belső tavacska.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése