2026. január 25., vasárnap

Befagytott vizeink

Utoljára 2017-ben fagytak be a magyarországi tavak annyira, hogy korcsolyázni lehetett rajtuk. Így aztán az ide igazán különleges télnek mondható. Nem csak 20 centi gyönyörű fehér hótakaró borítja már három hete a tájat, hanem -20 fokos éjszakai hidegek növesztik a jégpáncolt vizeink tetején. A Dunán egy hétig zajlott a jég.  

Délegyházi-tavak

Délegyházán nagy családi korcsolyapartikat és hokimeccseket rendeztünk. Ott volt a család apraja-nagyja, akkor még kicsi gyerekeim, apró unokatestvérek, ifjú szülők és fiatal nagymamák. Az első alkalommal még alig volt egy éves a kutyám, a fiam véletlenül átsuhant a lábán a korcsolyájával, rohantunk az ügyeletre, össze kellett varrni Dézi lábát. A következő évben már ügyesebbek voltunk, mi is és a kutya is, nyelvlógatva szaladt a korong után, lába ezer felé csúszott, de ügyesen kerülgette az éles vasakat. 

Bejártuk az egész tavat, a tó szélén sörpadokon forró tea és hagymás zsíros kenyér várt. 

Utána minden évben reméltük, hátha újra befagy a tó, de a várt hosszú, hideg tél sehogy sem akart elérkezni. 

Idén végre hívott a tesóm: tesztelték a jeget, lehet korcsolyázni! 

A családot ezúttal én és a szüleim képviselték, a gyerekeim felnőttek, épp nem értek rá, két apró unokatestvér persze ott volt, nagykorú már mindkettő, a nagyszülőkből meg időközben dédmama lett. 

Furcsa érzés volt. Azért siklottunk a  tavon, ettük a zsíros kenyeret, mint régen.

Miközben suhantam a jégen, ott keringtek körülöttem a gyerekeim, Dézi is loholt, nyelve a nyaka körül, füle boldogan lebegett léptei ütemére. 

Aztán összenevettünk a tesómékkal, beszélgettem a szüleimmel, versenyt siklottunk az ifjúsággal. Szép volt így is. 

Hófúvás a tó felett


Balaton

A Balatont 2017-ben a tesómmal csúsztuk át. Idén végül nem rendezték meg a nagy Balaton Átcsúszást, de azért biztonságosan lehetett sétálni a jégen. 

Mi a Balatonvilágosi magaspartról szemléltük a látványt, majd sétáltunk egyet a jégen is. Szerencsére épp oszlóban volt a köd, így kicsit ráláttunk a jégre is. 



Persze a Balaton nem csak akkor mutatja jeges arcát, amikor teljesen befagy. Telente sokszor fotóztunk izgalmas jeges alakzatokat:

Dunai jégzajlás

Úszó jégtáblák a Szigetcsúcsnál

Jégtáblák a Dunán. A hídon jeges szél fújt, majd' lefagyott a kezem, míg fotóztam. 


Velencei-tó

Ide már csak olvadásra értem ki. Volt, aki még rámerészkedett a jégre. Én beértem a látvánnyal. 


Jégzajlás a Dunán


A Tisza-tóra - úgy tűnik - most nem jutok le, de azért ide teszem a régi jeges bejegyzések linkjét:

2026. január 22., csütörtök

Parádfürdőtől az Ilona-vízesésen át a Sas-kőig - hóban

Nagy hóban kirándulni kaland. Még itthon is. Igaz, most letaposott ösvényeken jártunk. A vízesésig széles, jól járható havas úton. Onnan pedig már egy keskeny taposott ösvényen a vízesés fölé. Ekkor húztuk lábunkra a hágóvasat, ami remek szolgálatot tett. Nem csúszkáltunk, végig stabilan tudtunk lépni. Errefelé már alig járt egy-két ember, pedig igazán nagy élmény ekkora hóban túrázni. Az erdő csendes volt és napsütéses. A lábunk alatt recsegett a fagyott hó. Azt hittem fázni fogok, hiszen - fokott mutatott a völgyben az autó hőmérője, de ahogy kaptattunk felfelé, kimelegedtünk. A szél se rezdült. 

Egy helyen elvétettük az utat, véletlen a szélesebb keréknyomokat követtük. Egy vadászlesben megpihentünk, itt néztem meg a térképet, és láttam, hoyg egy helyen elvétettük az utat. Úgy látszik a szélesebb keréknyomok megtévesztettek. Végül rövidítettünk az erdőn keresztül, meredeken felfelé, szűz hóban. Hágóvas nélkül biztos nem jutunk fel, így azonba gyerekjáték volt elérni a jelölt ösvényt. 

Aztán már alig emelkedett az út, megcsodáltuk a Sas-kő panormáját, pihentettük megfáradt lábainkat, majd visszafelé vettük az irányt. 
Feltöltő 14 km volt a jeges téli erdőben. 
Ilyen színes is lehet a havas téli erdő

Úton a vízesés felé

Ilona-vízesés, hazánk legnagyobb természetes vízesése befagyva. 

Egy rejtett kilátópont a Sas-kő közelében


Kilátás a Sas-kőről Markaz felé

Először teszteltem a hágóvasat. 

Sas-kő panorámása. A távolban még a Tátra is felsejlett. 

Néhol ennyire feltúrták a havat a vaddisznók. 

Naplemente fényei kísértek le a hegyről. 

2026. január 19., hétfő

Csúcs ez a Szigetcsúcs

A lányom kívánsága volt, hogy zajló jégtáblákat, vagy befagyott tavakat lásson a hétvégén. Mondta is, hogy a Szigetcsúcs érdekelné.  Kora reggel a Beliczay-szigeten sétálva láttam, hogy jégtáblák már nem úsznak a Dunán, így írtam egy gyors üzenetet, hogy menjünk inkább a Balcsira. Ám, amikor találkoztunk és megkérdeztem tőle, mi legyen, csak annyit mondott: mindegy, de ő megírta...  Így aztán a Szigetcsúcsra mentünk. 
Jégtábla csak hellyel-közzel akadt a part mentén, az is inkább vizes volt, mint kemény. Megpróbálta a vizen keresztül megközelíteni, de persze a cipője nem bírta a kiképzést. Így aztán visszacaplattunk az autóhoz, ahol épp volt a csomagtartóban két gumicsizma. 
Így már boldogan gázolt a bokáig érő vízben, szaladgált a léptei alatt törő jégtáblákon. Boldog volt! Igaz, néha térdig süllyedt a vízbe, a csizmába befolyt a jeges ár, de mindez nem tántorította el. 
Aztán kiderült, nem olvasta a Balcsis javaslatomat...
Így is szuper volt minden. 











 









Téli hajnalok a Dunán 2

Minden nap más. Mások a fények, az illatok, a hangok, a levegő hőmérséklete. Sőt, én magam is más szemmel nézem a világot. Akár ugyanazt a tájat is másképp látom. Talán a táj is más. A fák, a talaj, a víz, a levegő. Mindig ugyanaz, mégis, néha rá se lehet ismerni. Az alábbi sorozatban a képek között néha egy nap sem telt el, néha két egymás követő hajnalban készült fotót láthatunk ugyanabból a szemszögből. 

1.





2.






3.





4.







5.





6.