Hó, felhő és köd a Prédikálószéknél

Vasárnapi hóvár építése után még mindig nem tudtunk betelni a téli időjárással, és kisebbik lányommal hétfőn nekivágtunk a Prédikálószéknek. Ezúttal is a sokszor bejárt útvonalat jártuk végig: Pilisszentlászló, Kis Rigó vendéglőtől, majd vissza. Ahogy Szentendrétől az emelkedő szerpentinen elértük a legmagasabb pontot, szinte egy csapásra változott meg a táj. Minden fehér és havas volt, a fák ágain több centis hópaplan világlott. 

Az erdőben szél se fújt, a köd és a hó tartotta fogva a hangokat. Mélységes csönd honolt, csak lépteink alatt ropogott a hó. Néha megálltunk és füleltük a csendet.  

Hamarosan lekanyarodtunk a széles erdészeti útról a  felfelé vezető kis ösvényre a piros kereszt jelzésen. 

Vasárnap a  mély hóba igyekvő lábak tapostak egyetlen nyomsávos utat, ezért egymás mögött lépdeltünk. Nehéz volt így beszélgetni, a hátsó nem hallotta, mit is mond az elöl haladó, így aztán sokat hallgattunk, ritkán szóltunk. 

Aztán amikor mégis kikívánkozott a mondanivalónk, a beszélő mindig hátul haladt, s a hallgató elől. Párbeszédkor folyamatosan cseréltük a pozíciót. Vicces volt! 

Kezdetben csupa fehér erdőn haladtunk át, a fák roskadoztak a hó súlya alatt, Sokat megviselt a ráfagyott csapadék, ónos eső. 

Ahogy haladtunk felfelé, átléptünk egy vonalat, s onnantól a fákról eltűnt a hó, csak a köd bújkált a törzsek  között. 

Aztán a köd is oszlani kezdett, hamarosan kék eget láttunk, s ritkuló párán átsejlő napsugarakat. 

Kúszik felfelé a köd

Prédikálószék panorámája felhőtenger alatt

A kilátónál felhőtenger borította a Duna vonalát,  elképzeltük az alant hömpölygő vizet, és a hegyvonulatokat és gyönyörködtünk a felhők bodraiban. 

Vadálló-kövek

A Vadálló-kövek felé újra sűrűsödött a köd, a sziklákból nem sok látszott, mégis fennséges volt az érzés. Mindehol fehérség, szikrázó napfény, és vádliig érő hó. 

Ködhatáron

Igazi különleges ajándék volt ez az időjárás!

Újra a kilátónál

Lábunk alatt a Dunakanyar

Végül visszafelé vettük az irányt: újra a ködös erdő, majd a csupa havas-fehér táj következett, de most a keskeny ösvény helyett inkább a széles erdészeti utat választottuk, jobban esett úgy a csevegés.  

Visszafelé nem hagytuk ki a vendéglőt, finom és meleg levest kaptunk, vicces kiszolgálással! Érdemes betérni hozzájuk!