Délelőtti sétámat Budakesziről Nagykovácsi irányába indítottam, és a cél a szenes gömbgomba megtalálása volt, melyből a hírek szerint egész sok van errrefelé. Bár ragyogó napsütés kísért az utamon, de csak bóklásztam. Az avart, fák tövét, és a tuskókat szemléltem gombát keresve, így lassan haladtam. A jeges szél meg nem finomkodott: rángatta, tépte a ruhám és minden kis résen bejutott. Odabent aztán körbejárt, mindhiába, fel nem melegedett, máris továbbállt.
No ilyen időben jobb kiadós léptekkel közlekedni! Így néha nekilódultam, majd újra szemlélődésre fogtam.
Amióta rákattantam a gombákra, egész más szemmel nézem az erdőt. Olyanokat is észreveszek, amiket eddig nem, olyanokat viszont nem, amiket eddig igen. Például a lábam előtt heverő kövekben teljesen érthetetlen módon folyton elbotlom. Olyan, mintha egy kirakósnak mindig csak egy kisebb darabkáját látnám, az egészet pedig, ami körülötte van csak sejtem, vagy inkább az emlékeimból építem össze, ha egyltalán összeépítem.
Így aztán, időről időre megállok, hogy megnézzem az ERDŐT.
A puzzle darabokon azonban sokkal több mindent észreveszek: egészen apró bogarakat, összetapadt leveleket, mintázatokat, erezeteket, levelek hátulján megtapadt micélium darabkát. Avar között lapuló pár miliméter nagyságú gombákat több méterről kiszúrok. Nem is értem, hogy, mert sajna a szem-szemüveg kombóm sem az igazi.
Aztán teljesen belemerülök a zsákmány tanulmányozásába. Milyen a formája, színe, szaga, mintája, kalapja és tönkje. Lefotózom, aztán otthon rájövök, hogy mit kellett volna még lecsekkolni rajta ahhoz, hogy be lehessen azonosítani.
A gombahatározás rejtvények végtelen sorozata, melynél még a rejtvényt is meg kell találni. Pont ezt szeretem benne. Türelem, kitartás és agymunka. Néha olyan, mint tűt keresni a szénakazalban.
Egy ilyen havazás utáni decemberi naptól gomba ügyben nem sokat vártam, épp ezért jól meglepődtem, mennyiféle gombát találtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése