Áprily-völgy

"Szentgyörgypuszta, lenn patak, fenn mező.
Itt minden hiúságtól elvonultam.
Mind ritkábban szól hozzám a jövő,
s mind ékesebben énekel a múltam. "

                                                Áprily Lajos

A költő eme pár sora áll a völgy bejáratánál, s pár méterrel ez után már be is léptem a mélyben vezető erdei ösvényre. Valójában két jelzett turistaút is vezet a patak mellett. Az egyik a kék négyzet, a másik pedig a fekete tanösvény jelzés. Mivel ez utóbbit elvétettem, így a kéken haladtam, ami azonban magasan a patak fölött vezetett. Kacsingattam lefelé a mélybe, ugyanis a víz vájta völgy igencsak vadregényesnek és szépnek látszott felülről. 

Leereszkedni azonban nem tűnt jó ötletnek, meredek és meglehetősen sáros volt a 10 méter magas partfal. Aztán egy ponton mégiscsak közelebb kerülhettem a vízhez, és a lejtős nem tűnt olyan vészesnek. Némi csúszkálás után máris ott álltam a sárban a patak mellett, rohadó falevelek, nedves, borostyán fedte sziklafalak között. 

Innentől a mederben folytattam az utam. Igaz, lassan haladtam, jól megdolgoztatott a terep. Átmásztam minden kidőlt fatörzsön, átbújtam a fölém magasodó ágak alatt, egyensúlyoztam nagy köveken, kerülgettem a szűk szorosokban a medret hol jobbról, hol balról.  Igyekeztem száraz maradni - nem sikerült. Igyekeztem tiszta maradni - nem sikerült. Így aztán feladtam, onnantól kezdve gyorsabban haladtam. 

Most már örültem, hogy többnapos túránkat nem ezen az útvonalon zártuk, biztos nem itt jöttünk volna végig a tizen kilós zsákokkal, márpedig ezt a részt igazán kár lett volna kihagyni.  

Számtalan kígyógomba féle nőtt a part mentén, s több helyen találtam bimbós pöfeteget is. 

Vízbe hullt harkálytintagomba
Több 10 percig figyeltem a víz érintésében kialakuló felületi feszültség és íveinek fényjátékát. 

Tehát küzdöttem az úttal, kerülgettem a vizet, de főleg a mocsaras, bűzös sarat és fotóztam. Végtelenül élveztem az itt töltött időt. Nagyon rég voltam egyedül túrázni, és most elvesztem az erdő minden részletében. Megszűnt létezni minden más. Erre nem jártak kirándulók, csak én voltam és a fák és patak a sziklák, a rikoltozó madár, a kis bogarak és gombák minden mennyiségben. Elmerültem az apróságok megfigyelésébe és egyszer csak azt vettem észre, hogy eggyé válok az erdővel, szinte felolvadok benne. Ó, de régen éreztem ezt!  Milyen jóóóó!

Aztán egy ponton felkapaszkodtam a jelzett útra, és tettem egy kitérőt a Szent Mihály erdei kápolna felé.

A kápolna környékén is rengeteg gombát találtam, köztük némelyik igen meglepő helyen nőtt.

Sajna itt nyüzsögtek a kirándulók, hiszen innen már közel a Mogyoró-hegy, a mélyvölgyi idill tovatűnt. 

Ezért aztán újra visszaereszkedtem a mélybe és mederben folytattam az utam. Itt már sok helyen kiszélesedik a meder, néhol a víz is eltűnik, majd újra előbukkan. 

Egész a forrásig felmentem, ott azonban felkapaszkodtam megint a egy erdészeti útra és tettem egy kitérőt a Pap-hegy felé. 

Majd onnan újra leereszkedtem a völgybe, csak azért, hogy a másik oldalon felkapaszkodjak a Len-hegy felé. 

Gyönyörű kikericses rétek hívogattak, szívesen aludtam is volna egyet, de pont akkor érkeztek a nap elé sötét fellegek heves széllökések kíséretében, így inkább továbbálltam. 

 

Azonban a hegytetőről szép látvány tárult a szemem elé. 

Néhány pillanatra még a nap is kisütött, csak a fotó kedvéért. 

Innen lefelé vezetett az utam a erdészeti utakon le is juthattam volna a kiindulási pontomra, ámde a fekete jelzésű tanösvényt is meg akartam járni, amitől az a mély árok választott el, amin reggel végigjöttem. 

Így hát nem volt más választásom, mint valahol újra leereszkedni a mederbe, majd visszamászni a másik oldalon. Valójában erre nem sok helyen volt lehetőségem, mert a partoldal tényleg járhatatlannak bizonyult. Végül egész a kápolna magasságáig kellett visszamennem, ahol aztán le és fel tudtam mászni. 

A tanösvény azonban megérte ezt a fáradtságot. Már késő délutánra járt az idő, sötét volt az erdőben, az út azonban nagyon szép helyeken vezetett végig. 

Azt gondoltam, rövid kis kirándulást teszek Szentgyörgypuszta környékén, de végül 16 km-re kerekedett a túra, kihívásokkal teli terepen. Meglehetősen elfáradtam, de nagyon jól esett.