A Kis-Fátra túránkra akkor mentünk, amikor jól esett! Idehaza két napig egyfolytában, odakint azonban szerencsénk volt!
Bár az éjjel bőségesen ázott a föld, reggelre mégis kisütött a nap, s mire a Vratna-völgyben elértük a felvonót, már kellemes időben lengedeztünk a hegyoldal felett. Fejenként 14 euróért. Mehettünk volna gyalog is, de látva az emelkedő meredekségét, mégiscsak urasabb volt így.
1490 méteren azonban erős, csípős szél fújt, és ahogy felnéztünk ködbe burkolózó hófedte csúcsokat láttunk.
Bár a csúcsot felhő takarta, a völgybe több helyre besütött a nap. Megvilágította a szemközti hegyek szikláit. Ha jobb lesz az idő, oda biztos visszajövünk még! - állapítottuk meg. A
túraleírás szerint izgalmas útnak ígérkezett.
Magunkra csavartuk a sálat, sapkát tettünk a fejünkre, felvettük az összes pulcsit, és nekiindultunk a kék jelzésen. Az út a felhők alatt, csaknem vízszintesen vezetett, így beláttuk alant az egész tájat. Hamarosan ki is melegedtünk, úgyhogy a gondosan magunkra szedett ruháktól igyekeztünk megszabadulni.
A hegyoldalt törpefenyők, páfrányok, fűfélék, cserjék, madárberkenye fák és piruló levelű áfonyabokrok borították. Csodaszép látvány volt, szinte minden lépésnél másképp színesedett a táj. Az áfonyákból be is lakmároztunk.
Még nyíló tárnicsot is találtunk.
Az úton rajtunk kívül senki sem járt, amin nagyon csodálkoztunk, de élveztük!
A völgyből felszálló pára, a hegyek látványa, a színes út - mindez együtt - lenyűgöző volt!
Madárberkenye fasor szegélyezte az ösvényt.
Elértünk a Chrapáky kereszteződést, innen felfelé kanyarodtunk a sárga jelzésen, és megkezdtük a kapaszkodást felfelé. Itt már találkoztunk néhány felfelé tartó csapattal.
Közepesen meredek kaptató következett, és visszafordulva egyre több felhő érkezett a völgy felől.
Éreztük, ahogy közeledik, erőst fújta felénk a szél, újra öltözni kellett.
Most ül a fejünkre a felhő!
Sedlo Bublennél még tudtunk néhány pillantást vetni a tájra, aztán minden felhőbe burkolózott.
Megindultunk a felhők fölé a piros jelzésen! Hamarosan havas-sáros sziklák között csúszkáltunk.
Mikor felértünk a Mala Fatra legmagasabb csúcsára, sűrű köd és nagy tömeg fogadott. Es a semmiből istentiszteletnek hangzó mormogás szólt, majd felzúgott a torkokból a "kérünk téged, hallgass meg minket!" szlovák változata. Kísérteties és egyben fenséges volt. Kiderült: szalézi szerzetesek tartottak emlékmisét a hegytetőn egykori rendtársaikért.
Velky Kriván 1709 méter magas csúcsán nem sokat láttunk a tájból!
Lefelé a piros jelzésen. A sár sok helyen bokáig ért, kerülgettük, ahol lehetett.
Apokaliptikus hangulata volt az útnak.
Terveink szerint Chleb felé is elmentünk volna panorámát nézni, de a völgy teljesen elrejtőzött a szemünk elől, így lefelé vettük az irányt a lanovka felé. A felvonónál most sem voltak felhők, így lefelé újra elmerülhettünk a táj szépségében.
Gyalog ereszkedtünk le a lejtőn, a felvonó alatt. Meglepetésünkre szarvasbőgés hallatszott a környező erdőből. Be-bekukucskáltunk a fák közé, de nem láttuk a hang tulajdonosát sajna.
A lefele út volt a legfárasztóbb része a túránknak, 6 km-en keresztül 743 métert ereszkedtünk, kikészítette a jobb térdemet.
A túra össz hossza alig több, mint 10 km volt, mindenből kaptunk egy keveset: emelkedőből, meredek kaptatóból, sziklákból és fennsíkból, sárból és fűből, napsütésből, panorámából, ködből, párából, hóból, szélből. Szeretem az ilyen időjárásban is változatos kirándulásokat.
Mindenesetre még maradt erőnk egy kisebb erdei sétára, így meglátogattuk a Diery-szurdok egyik kisebb ágát, és tettünk ott egy rövid sétát. Valójában az lett a 3 napunk fénypontja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése