Bernecebarátitól Drégelyvárig

A címben jelzett útvonalat a Nagy-völgyben terveztem bejárni. A túraleírásokban úgy olvastam, kerékpárral is kiválóan járható az útvonal, s ez valóban így van. Amire nem gondoltam, hogy gyalogosan mérsékelten izgalmas a csodaszép őszülő erdőben, ámde aszfaltozott úton bandukolni. Még akkor is unalmas, ha az aszfaltút meglehetősen viseletes, kátyús. Így aztán le-letértem a párhuzamosan haladó erdészeti utakra, amiken jól láthatóan nemrég még fát szállító traktorok vájtak mély keréknyomokat a felázott talajba. Így aztán kerülgethettem a pocsolyákat és cuppoghattam a sárba. Sebaj, amúgy is szívesebben baktatok közvetlen a patak mellett, vagy a mederben. Ez az útvonal pedig az éjszakai szállásomat tartalmazó teherrel a hátamon nem volt olyan egyszerű. 

Nagy-völgy patakja most csendesen csordogált, inkább tűnt állóvíznek. 

Fakitermelés nyomai - nem csak az út volt dagonyás, sáros, hanem a kivágott fák lombjai is szanszét hevertek. 

A Nagy-völgy mentén több helyen szép égererdő és láp található. 

Sisa Pista, a börzsönyi betyár is ebből a kútból ivott állítólag. Kis rákocskák úszkáltak a forrásban. Feltöltöttem a vízkészleteimet. Majd megindultam a tanösvényen az Oszlai-árok felé. 
A tanösvényen nem csak a hegy növény és állatvilágáról olvashatunk információkat, hanem Sisa Pista ízes magyar nyelven írt történeteiből is csemegézhetünk. 

Drégelyvárba kora délután érkeztem. Igazából még szerettem volna elidőzni az Oszali-árok sziklái között, de valahogy elkeveredtem, így történt, hogy idő előtt felértem a várba.   

Sajnos a naplementét felhők takarták, még az eső is szemerkélt.
Nem sok kedvem volt így egyedül  a hosszúnak tűnő éjszakához. De nem volt más választásom. 

Hajnali fények a várból.
A fáradtságomat és rossz kedvemet elnyelte az éjszaka, ilyen fények láttán rögtön jó kedvem kerekedett. 

Szép napos idő elé néztem. Lassan a szél is elállt. 

Előző nap alig néhány gombát vettem észre, most percenként álltam meg újabb példányokat megcsodálni.

A piros jelzésen ereszkedtem vissza a Nagy-völgybe. Az út egykori irtások mellett vezet. Most már a derékig érő feltörekvő fanemzedék folytatja harcát a szederbokrokkal.

Amikor az út becsatlakozott a a Nagy-völgy aszfaltútjába, a fák közti résen a napsugár épp két nagy őzlábgombát világított meg. Fenséges látvány volt! aztán még többet is észrevettem a környékén. 

A környéken rengeteg nagy őzlábgombát találtam, de mindenféle gombából volt szép számmal. 

A vízparti erdő. 

A Betyár-forrásnál megpihentem, és újra feltöltöttem vízkészleteimet. 

Újfent felkapaszkodtam a tanösvényre. Úgy terveztem, most leereszkedem az Oszlai-árok sziklaszurdokába. 

Érdemes volt! A nagy zsákot a szurdok tetején hagytam, így jobban tudtam közlekedni a sziklák között.

Úgy tervezem, legközelebb Nagyorosziből jövök, bringával , hátzsák nélkül és akkor az egész szurdokot bejárom. Ez a legjobb rész!

Az árokból felkapaszkodtam a gerincre, és a kék jelzésen folytattam az utam. Az erdő szép színes volt, a nap hét ágra sütött, az út eseménytelenül zajlott. Mikor eluntam, ennl a rétnél átvágtam a zöld jelzésre, mely meredeken lefelé vezetett vissza, a Nagy-völgybe. 

Kalakocs pihenőnél a napsütésben ezernyi katica kerengett, alig várták, hogy odaérjek és minden porcikámat beborítsák. Ellepték a szemüvegem, az arcom, a hajam, bekúsztak a nyakamba. le akartam fotózni magam, amint katicapettyes katica vagyok, de amint megálltam még többen telepedtek rám. Félelmetes volt, inkább kiléptem és az árnyékban megszabadultam tőlük. 

Az út utolsó 2,5 kilométere igazi kínszenvedés volt már számomra. 24km-t tettem meg tizen kilós súllyal a hátamon, a talpam sajgott. Azt hiszem kicsit túlméreteztem ezt a túrát. Pontosabban: Nem is értem, hogy a tervezett 14-ből hogy lett egy tízessel több???

Bernecebaráti barátságos kis háza a késő esti nap fényében - ez a kép zárta a két napot. 
Jó volt.