Pilisi meglepetések

Könnyed, gombákra koncentráló erdei sétát terveztem a Pilisbe Dobogókőről indulva, Szakó-nyereg, Lukács-árok, Rám-szakadék felé. A Rám-hegyet semmiképp nem akartam kihagyni, onnan majd visszakapaszkodok Dobogókőre Thirring- körút felől. Többször jártam már a túra mindegyik részén külön-külön, ezért nem gondoltam, hogy a táj a gombákon kívül más meglepetéseket is tartogat. 

Most mégis megmutatkozott, hogy az erdő mindig más, és mindig vannak járatlan ösvények, új felfedezni valók. 

A Rezső-kilátó panorámáját megcsodálva a Szakó-nyereg felé vettem az irányt a piros jelzésen.

A képen jobb oldalt a Vadálló-kövek látszanak, jobb alul, a harmadoló pontban pedig a Rám-hegy sziklaorma lóg ki a fák közül.  

Amikor mentem, jó tempóban haladtam, a baj csak az volt, hogy ritkán mentem. Többnyire hasaltam, valamilyen gomba mellett és vizsgálgattam a kalapját, a tönkjét, szagolgattam, fotóztam. 

Sárgatejű kígyógomba, tényleg narancsszínű nedvet ereszt. 

Még gyilkos galócát is találtam, igaz, ez csak otthon derült ki számomra, amikor átnéztem a fotókat. (Az alábbi képen az első sorban jobbról a második) 

A gombákról külön bejegyzésekben is olvashatsz! Lapozz vissza!

A Szakó-nyereg közelében megnéztem Clairvaux-i Szent Bernát francia ciszterci szerzetes emléktábláját. Szent Bernát  sokat tett azért, hogy a ciszterci rend elterjedt a világon, továbbá  a turisták védőszentjévé választották. Talán  ez utóbbi tény és az, hogy a  közelben található a pilisszentkereszti ciszterci apátság romja, indokolja az itteni dombormű elhelyezését. 

Innen már hamar elértem az Árpád fejedelem-forrást, romantikus vízfolyások, sárguló avar és évszázados bükkök övezik. Vadregényes rész!

Innen erdészeti ösvényeken haladtam tovább a Lukács-árok mentén. 

A patakvölgy teljesen lenyűgözött. 

A sziklamedret kis csörgedező vízű patak mossa. Olyan, mint egy igazi dzsungel. 

Sokszor mohás sziklákon és kidőlt fatörzsek között/alatt/felett kellett mászni. 

Többek között gyantás kérgestapló, guttáló bükkfatapló és egy zöld harmatgomba telep, no meg húsvörös nyálkagomba tartóztatott fel. 

Ezután már nem is vágytam a Rám-szakadékba, tökéletesen hozta azt az élményt, sőt! Az itt megtett 1 km után ráálltam a sárga, majd a zöld jelzésre, s inkább a Rám-hegy felé vettem az irányt. A zöld négyzet jelzésen, szép erdei úton 20 perc alatt el is jutottam oda, csak egyszer állított meg egy  citromgalóca csapat. 

A Rám-hegyen együtt dobogott a szívem a Pilissel és az egész Földdel, gyönyörködtem a táj őszi tarkaságában. 

Az idő későre járt, még sötétedés előtt fel akartam érni Dobogókőre. Előtte még megszemléltem a Rám-hegy sziklájára rajzolt kettős keresztet, mellyel a hátralévő kb. 1 órás úton még 5 helyen találkoztam. 

Egy keskeny erdei ösvényen haladtam csaknem nyílegyenesen a csúcs felé. Nagyon szép volt az erdő! Százéves bükkök, mohos sziklák, hatalmas kaldera tömbök szegélyezték az utat. 

A Thirring körút vége felé csatlakozott az ösvény a jelzett útba. Magam is meglepődtem, mennyire könnyedén lépkedtem a csaknem  400 m szintkülönbség legyőzése után (1 km alatt). Egyáltalán nem voltam fáradt, pedig azt hittem, az út végi kaptató kikészít majd. 

Innen már csak pár perc volt a csúcs, majd onnan negyed óra a Rezső-kilátó, ahonnan épp megnézhettem volna a naplementét, ha nem takarták volna felhők az eget. 

Egész hétre feldobott ez a körút!