Csabdi és Tarján között két keréken

Utunk kiindulási pontja ezúttal Bicske közelében fekvő Csabdi volt. Csabdi különös ismertető jele hogy két műfüves focipályával és három templommal, valamint egy romtemplommal is rendelkezik, valamint egy nemrégiben épített kényelmes kerékpárút vezet át rajta. 

Csabdi különleges templomai

Az egykoron két tornyú templom a falu szélén egy magaslaton áll. Feltételezhetően a XII-XIV. században épült.  Még romjaiban is impozáns látvány, kövei mellől Gerecse békés lankái között megbúvó házakat szemlélhetjük. 

A falu első szöveges leírása a XVIII. századból származik, ekkor Chapol néven említik. Egyes források szerint a név arra utal, hogy egy nagyobb tó lecsapolásával nyert területre települt a község. Ebben az időszakban reformátusok, katolikusok, evangelikusok és zsidók egyaránt lakták a falut, összesen 600-700 lelket számlált. Három gyönyörű temploma ma is várja a hívőket. A Szent-László templom 1935-ben épült, eklektikus stílusban. 

A reformátusuk imaháza az 1700-as években épült, majd 1820-ban átépítették barokk stílusban, később tornyot is emeltek a templom elé. 

Talán a leglátványosabb helyen álló templom az Evangélikus Társegyházközösség temploma, mely 1840 - 58 között épült klasszicista stílusban. Érdekessége a nyolcszögletű torony. Az építmény a falu több pontjáról jól látható. 

Vasztélyi kis temlom

A védett kerékpárút épp a falu határában ér véget, innen a főúton haladhatunk tovább Vasztély felé. Az autósforgalom elenyésző,  az út minősége sem mondható kifogástalannak, vasztélyi műfüves focipálya minősége például magasan felülmúlja,   de kerékpározni épp megfelelő. A tökéletes focipályával szomszédságában a magaslaton áll Vasztély omladozó tetejű temploma, mely a Magyarok Nagyasszonya temploma nevet viseli, és 1938-ban épült.  

Visszatérve Csabdi kerékpárútra Tarján felé vettük az irányt. Legnagyobb meglepetésemre innen szinte új,  kényelmes és biztonságos kerékpárút vezet végig a Szent László-patak mellett Tarjánig.  Út széli keresztek, kerékpárospihenők, egy  horgásztó és Gerecse lankáinak látványa kíséri utunkat. 

Szent László - patak

Tarjáni horgásztó

Tarján, a takaros  echte sváb falu

Tarján határában borospincék között tekertünk be a faluba, ami meglepett és elkápráztatott. Megvallom, nem hallottam még korábban Tarjánról, így nem is tudtam, mit fogok itt találni.  

Tarján neve az ótörök  targan szóból ered, melynek jelentése nagy méltóság, alkirály. Ez a település is szinte teljesen kihalt a mohácsi vész után,  csak 100 év múlva népesült újra. Az 1700-as évek elején egy pestisjárvány miatt sokan meghaltak, ekkor telepítették ide németeket. A falubeliek ma is őrzik hagyományaikat, igazi, hamisítatlan sváb települést láthatunk, rendezett utcasorok, takaros házak, néhol alpesi hangulatot idéző fa borítású házakkal. 

A templomtól nem messze áll a szépen felújított német nemzetiségi tájház. 

Piros jelzésen a Lófingató-hegyre

Talán nem illik ide a fenti cím, mentségemre szolgáljon, hogy a hegy nevét nem én találtam ki. Tarján után a Csabdiba vezető utat a piros turistajelzésen terveztem megtenni, erdőben, hegynek fel, hegynek le. Több helyen is tolni kellett a bringát, mégis megérte a színes-szagos tavaszi erdő látványa. Keltikék lila és fehér virágai, a bogláros szellőrózsa, kankalin és héricsek sárga szigetei,  kéklő ibolyabokrok között vezetett az út. Megmásztuk a Somlyó csúcsát, majd benéztünk egy felhagyott bauxitbányába is. 

Innen megkerestük a kék jelzést, így folytattuk az utunkat a címben jelzett hegy felé. A bányából lefelé tartva egy szarvasrudli vágtatott át az úton előttünk, nagy szerencse, hogy nem ragadtak magukkal bennünket is! 

A Lófingató-hegy olyan csúcs, ahova háromszor emelkedik az út, mégiscsak egyszer érsz a tetejére. Nagyegyháza melletti tavakat kerülgetve az út hol felvezet a gerincre, hol levisz a völgybe, majd újra fel, egy keskeny, meredek ösvényen, ami kerékpárral nem is olyan egyszerűen megközelíthető. Végül feljutottunk Magyarország leghosszabban húzódó szabad dolomitsziklafalának permére és vethettünk egy pillantást az alant elterülő tájra. 

A hegytetőn többek között egy régi szovjet katonai bázist találtunk,  bunkerei hengeres kiképzésűek, érdemes kicsit csatangolni a föld alatti termekben.

Mire kimásztunk a föld alól, a nap is kisütött, barátságos fényekkel vonva be a tájat. 

Innen egy újabb bánya mellett elhaladva csatlakoztunk újra a piros jelzéshez, ami már egyenest Csabdi romtemplomához vezetett vissza. 

Az út teljes hossza 45 km volt, a Locus szerint a szintkülönbség több, mint 2000m, ezt azonban nem akarom elhinni, az én becslésem szerint kb. 1000m lehetett. Kellemes, látványos körút volt.