Kirándulásomat a Mátra déli kapujában álló Abasár szomszédságában emelkedő hegycsúcsot borító szőlősorok mellől indítottam. Felbaktattam a Szent Anna kápolnáig. Már az oda vezető út is bővelkedett látnivalóban: nyulak és őzek szökkentek ki a szépen gondozott tőkék közül, a panoráma pedig minden kanyar után hozott valami újdonságot. Végül jobb kéz felől már messziről megpillantottam a kápolna zsindelyes tornyát és piros cseréppel fedett tetejét. A ragyogó kék ég és friss zöld fűvel borított domb tetején álló kápolna magával ragadó látványa fellelkesített.
Szent Anna kápolna
Még több, mint 20 méter választott el a kápolnától, mégis hangos békakuruttyolás és huhogás töltötte be a teret. Erősen csodálkoztam, mivel a templomocska háta mögött elterülő tóból itt még semmi sem látszódott.
Körbejártam a kápolnát, bekukkantottam a remetelakba, majd belevetettem magam a tó nádasának labirintusába. A 2-3 méter magas nádasban keskeny ösvények kanyarogtak. Talán vaddisznó vágta csapások voltak? Nem tudom, mindenesetre izgalmas volt így bejárni a tó szélének szárazabb részeit. Kicsit azért izgultam, nehogy az egyik fordulóban egy fürdőzésből hazafelé kocogó vadkannal hozzon össze a sors! Végül csak egy békésen enyelgő varangy párt találtam. Gyorsan lefotóztam az édeskettest, eltereltem onnan a kutyát, majd megkerestem a sárga jelzést, s elindultam Mátrafüred felé.
Gyönyörű tavaszi virágos rét mellett haladtam, kökény, héricsek és nőszirmok színesítették a mezőt. Majd a tavaszi erdő illatos, madárcsicsergéses lombnyitogató fái között lépegettem.
Így értem el a a Pipis-hegyi repteret, ahol kicsit megbámultam a hosszú, füves kifutópályát és a hangárokat. Mátrafüred közelében elhaladtam a vadaskert mellett, majd felfelé kanyarodva a sárga jelzésen elértem a reptér hátsó részét. Innen azonban pazar panoráma tárult a szemem elé: Távolban a Mátra vonulatai, Gyöngyössolymos házai és a Pipis-hegy virágba borult, illetve zöldellő bokrai látszottak.
Szőlőskertek és borospincék
Innentől az út levezet a völgybe, ahol a szőlősgazdák házai sorakoznak. Ezen a területen már az 1300-as években is termesztettek szőlőt, nagy hagyománya van a szőlőművelésnek. A Sár-hegy a legmagasabban fekvő szőlőtermő területek egyike, így már csak ezért is különleges területnek számít.
Rendezett kertben álló, karcsú hétvégi házak mellett kanyargott az út egészen Farkasmályig. Mály szó hegyoldalt jelent, a meredek sziklafalra utal a név, melybe a pincéket vájták. Egykor jobb napokat is megélt "pinceváros" a 18. században francia hadifoglyok építették. A környék földesura, Orczy Lőrinc a foglyok kiválasztásakor szem előtt tartotta, hogy értsenek a pincekészítéshez, vagy a borászathoz.
A pincék nagy része mára tönkrement, néhányat azonban felújítottak és a pincesor különleges hangulata vonzza a borkedvelő látogatókat.
A sárga szőlő jelzésen haladva lassan elértem Gyöngyös szélét, egyúttal a Sár-hegy alját. Közben az ég dörgött, sötét fellegek gyűltek előttem, villámlott, és visszakívánkozott rám a pulcsi, sőt az esőkabát is.
Az út menti keresztet őrző két kiszáradt fának még drámaibb hátteret kölcsönzött a közelgő vihar.
Ahogy egyre feljebb haladtam, úgy nyílt ki előttem újra a táj, Gyöngyös háza békésen bújtak meg a hegy lábánál.
Sár-hegy, a Mátra virágoskertje
Innentől már a természetvédelmi területnek számító Sár-hegyen vezetett az út. Egykoron végeláthatatlan szőlőültetvények borították a hegyet, azonban az 1800-as években a filoxéria járvány ezeket a tőkéket sem kímélte. Ma már csak a parcellák határait jelző kőrakások utalnak az egykori ültetvényekre. A természet pedig visszahódította a területet. Különleges mikroklímájának köszönhetően a sziklagyepekre jellemző számtalan virágban gyönyörködhettem most is.
Újra a Szent Anna-tónál
Innen már csak alig pár kilométert kellett megtennem, és újra a Szent Anna kápolnánál találtam magam. Igaz, közben jégesőt is kaptam a nyakamba, majd pár perc múlva újra kisütött a nap, majd megint a vihar szele húzta rám az esőkabátot. Talán ennek köszönhetően a hely újabb arcát mutatta meg.
Virágzó kökénybokrok mögött magasodó kápolna fogadott. Az eső során keletkezett tócsában visszatükröződő kápolna fotózására pontosan 5 percem maradt, majd újra zuhogni kezdett.
A tó is különleges fényekben fürdött.
A vihar szele azonban hamarosan tovább kergetett, és mire kiszakadt a felhő, addigra én már az autómban ültem, és elindultam a Bába-kő felé, ami a Gyöngyössolymos felé vezető országútról alig 100 méteres sétával elérhető.
Bába-kő
A Mátra vulkáni működésének következménye. Kialakulása a tihanyi gejzírkúpokéhoz hasonló. Az utóvulkáni működés következtében a feltörő meleg vizes oldatok alakították ki a sziklacsoportot. A Babba (Bába-kő) név az istenanya tiszteletével összeköthető elnevezés. Talán furcsa ilyet mondani, de éreztem a hely különleges kisugárzását, abszolút átjárt a tájékoztató tábla által leírt szakrális hangulat.
A túra hossza összesen 18 km volt, bármerre mentem, mindenfelé páratlan panorámában gyönyörködhettem, színes, virágos rétek, különleges időjárás lankák és emelkedők tették változatossá és feledhetetlenné az utat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése