Visegrádtól Pilisszentlászlóig a Spartacus-ösvényen

Visegrádi Duna part napsütötte látványa kizökkentett minket a busz monoton ringatásából. Energiával telve indultunk az Apátkúti-völgy felé. 

Az Ördögmalom-vízesésnél fotósaink elkészítették a Tökéletes Képet a vízesésről. A többiek csodálkozva, ám egyre türelmetlenebbül vették tudomásul, milyen sokáig tart egy ilyen fotó elkészítése!

 Én csak kézből lőttem egyet a zúgó patakról, belefeledkezve a színek játékába.

 A víz valószerűtlen színekkel tükrözte vissza az erdő zöldjét.

 A lombok közt beszűrődő napfény élénk színeket csalogat ki a sötétségből.

Végre eljutottunk a Magda-forrásig, ahol a hatalmas, lekerekített kőtömbök között zúgó patak újfent fotózásra késztette a társaság egyik felét.
A másik fele türelmesen várt.

Végre gyors léptekkel indulhattunk a Kaán-forrás felé. Útközben megszemléltük az egykori bazaltbányát.

Úgy éreztem a Visegrád-Pilisszentlászló útvonalat álmomból felverve is el tudom mondani oda-vissza, így nem lesz szükség térképre. Nos mint utóbb kiderült, ez majdnem igaz. A hiba ott csúszott a számításba, hogy a fák között kanyargó patakocskán átvezető erdei ösvény szinte megszólalásig hasonlít egy, a patakon átvezető másik ösvényhez. Így valószínűleg egyel előbb kanyarodtunk fel a hegyre, s már az út több, mint felét megtettük felfelé, amikor azzal szembesültünk, hogy vége. Egyszerűen nincs tovább út. Illetve ami van, azt benőtte a fű, és egy kerítéssel el is van zárva. A lehetőség, hogy visszaforduljunk, és aztán újra nekivágjunk a hegynek, egyáltalán nem tűnt vonzónak, így aztán úttalan utakon kapaszkodtunk egyre feljebb, korhadt fatörzseken másztunk át, bokrok között csúsztunk-másztunk.Kicsit bizonytalan voltam a pontos irányban is, hamarosan azonban csodaszép virágos rétre érkeztünk. Számtalan margaréta és lila virág között átvágva végül a helyes ösvényre is ráleltünk.

 Fáradtan érkeztünk a Jenő-kunyhóhoz, jól esett ott megpihenni a fák árnyékában a harangvirágok között.

Új erőre kapva vágtunk neki a Spartacus-ösvénynek a zöld jelzésen. Hátunk mögött hangosan dörgött az ég, sötét fellegek kerekedtek.

Az utat végig margaréta, harangvirág és sárga gyűszűvirág, illetve árvalányhaj szegélyezte. Gyönyörű ilyenkor tavasszal!

Már csaknem kiértünk az erdőből, amikor nyakunkba zúdult az ég. Kicsit vizesen, ámde fáradtan érkeztünk a Pilisszentlászló buszmegállóba, ahol hamarosan újra busszal ringattattuk magunkat Budapest felé.